Deák Ferenc 1803. október 17-én született a Zala megyei Söjtörön. Tekintélyes, régi nemesi család hetedik gyermekeként született. Hamar, már ötévesen árva lett. Jogi végzettséget szerzett és ügyvédi vizsgát tett. A 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere volt.

Az 1867-es kiegyezésben nagy szerepet vállalt, becsülettel előtérben tartva a magyar nemzet érdekeit. Majd élete 73. évében hosszú szenvedés után, 1876. január 28-án halt meg szívinfarktusban.

Deák Ferenc szobra volt a harmadik egészalakos, köztéri szobor Miskolcon. A szoborbizottság már 1912-ben kiválasztotta a pályaművek közül Gárdos Aladár ma is látható szoborkompozícióját. A képzőművész csak 1914-ben tudta elkészíteni alkotását, mert világháborús katonai szolgálatra hívták. Továbbá a város nem rendelkezett megfelelő térrel, ezért nehezen jelölték ki a Deák-szobor helyét. A mai Bartók tér, Városház tér és a Népkert vetődött fel. Gárdos Aladárnak volt az ötlete az ún. Kisnépkert, amely a mai Deák tér helyén volt. Ez minimális térrendezéssel alkalmassá válhatott a szobor elhelyezésére. Azt javasolta, hogy a teret és a Palóczy utcát keresztülszelő Pecze-patakrészt boltozzák be. Végül a szobrot 1925-ben avatták fel.

A pályázatra összesen nyolc alkotó nyújtott be makettet, ami példátlanul sok volt. Az első elképzelés egy háromalakos szoborról számolt be. A főalak ugyan megfelelt Deák Ferenc karakterének, de a két mellékalak felesleges volt egy szakvélemény szerint. A végül megmaradt egy nőalak pedig először a koronát tartotta a kezében, helyére azonban a zászló került. Továbbá elmaradt a Deák Ferenc mögé tervezett kanapé is. A ma is álló Deák-szobor három méter magas, jobb kezében a törvénykönyvre támaszkodik, a nőalak a nemzetet szimbolizálja. A szobor alapkiterjedése körülbelül tizennkét négyzetméter. A főalak bronzból készült, a talapzat a mellékalakkal haraszti mészkőből.

Ünnepi beszédet Berzeviczy Albert a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tartott. Az ünnepségen több idézet is elhangzott Széchenyi Istvántól, Szemere Bertalantól és Lévay Józseftől. Szemere 1845-ben Miskolcon fogadta, amikor Vörösmartyval Erdélybe mentek Wesselényi Miklóst meglátogatni. Deák Ferencnek ez volt az egyetlen ismerete Miskolcról.