„Édesanyám már átadta nekünk a tudást, most én következem.” – olvasható Bernáth József legújabb szakácskönyvének előszavában. A kötet nemcsak receptjeinek számát tekintve tér el az eddigiektől, hanem az indíttatásában is. – Nagyon régóta szerettem volna egy ilyen könyvet megjelentetni, anyukám gyerekkoromban rengeteget sütött. Nagymamám egy presszóban dolgozott, ő még úgy volt vele, hogy ott az édesség a cukrászdában egye azt a család. Anyunak ez nagy szívfájdalma volt, és megfogadta, ha neki gyerekei lesznek, ő biztos, hogy rendszeresen süt és főz majd nekik. Volt olyan hét, amikor 3-4 féle sütemény volt otthon, ráadásul minden nap meleg étel – fogalmazott a sztárséf.

- Innen is ered a hivatás, amit választottál magadnak?

- Nem terveztem hogy szakács leszek, kb. 26 évesen döntötöttem így. Most, ahogy elkészítettük a bátyámmal a süteményeket, arra is rájöttem, hogy cukrásznak lenni sokkal nagyobb precizitást igényel, mint a szakács szakma - azt nem biztos, hogy tudnám élvezni. Itt tényleg mindig mindennek grammra pontosan meg kell lennie, előre ki kell mérni – ez nekem egy kicsit fárasztó. Cserébe viszont garantált az eredmény: ha az ember pontosan úgy csinál mindent, ahogy le van írva, csak jól sikerülhet a sütemény.

- A könyvben kizárólag édesanyád receptjeit gyűjtötted össze?

- Igen. Manapság nagyon sok a kávézó, a cukrászda, ahol van brownie, sajttorta, répatorta - de ezeket mi gyerekkorunkban nem ettük. Nálunk fánk volt, aranygaluska, ördögpirula, linzer, Kata-szelet, hamis krémes... Ezek azok a sütemények, amiknek elég kimondani a nevét, mindenki egyből fellelkesül. Azokat a klasszikus, régi recepteket, amiket anyáink, nagyanyáink használtak, eddig nagyon kevesen jegyezték le, inkább szájról-szájra öröklődtek a családokban.

A sütemények esetében az is nagyon fontos, hogy pontosan le legyen írva az elkészítés fázisai. Nekem az volt a célom ezzel a könyvvel, hogy úgy írjak le minden receptet, hogy aki még életében nem sütött, annak is sikerüljön.

 Tehát a sütemények mellé jó tanácsaid is vannak a háziasszonyoknak?

- Szerintem az a legfontosabb, hogy annak is tudok újat „mutatni”, aki már rutinosan süt. Például bizonyára mindenki készített már főzött, vajas krémet.  Sokszor, ha nem találjuk el a hőmérsékletet, vagy túlkeverjük, akkor kitúrósodik. Arra is van egy trükk a könyvemben,  milyen módon lehet ezt kivédeni.

- Hány recept van a könyvedben?

- Az eddigi könyveimben 36 recept volt, a gyermek-kötetet leszámítva, mert ott csak 15. Ebben viszint 54 recept található.

- Ezeket mind ki is próbáltátok?

- Pontosan! Véleményem szerint csak úgy készülhet egy igazi szakácskönyv, ha az abban szereplő recpetket legalább kétszer, de inkább háromszor-négyszer lefőzik, kipróbálják. Nem evidens ugyanis, hogy amit én leírok, az másnak is egyértelmű. Ezért, ahogy leírtam egy-egy receptúrát, mindig odaadtam két ismerősömnek. Egyikük még soha nem sütött, a másik pedig gyakorlott szakács. Mind a ketten tettek észrevételeket, amelyek nagyon fontosak voltak.

- Milyenek az első visszajelzések?

- Vidéken nagyon jók, elsősorban ugyanis itt ismerik ezeket a süteményeket. Azt vettem észre, hogy Pesten egy picit tartanak tőle, a nagyvárosi életmódból adódóan, ott jóval kevesebbet szoktak sütni.

- Melyik süti a személyes kedvenced?

- Mindig más. Most a zserbó az egyik, vagy legalábbis annak kell lennie, mert az év végi ünepekkor nagyon sok zserbót kell készítenem. Állandó kedvencem a hókifli is, ennél nagyon fontos, hogy zsírral készítsük. Ezt nem lehet se vajjal, se margarinnal kiváltani, akkor lesz porhanyós, omlós. A krémes palacsintát is nagyon szeretem.

- Érzésed szerint hány évesen célszerű elkezdeni egy ilyen hivatást?

- Minél előbb. Mint már mondtam, én 26 éves voltam, amikor úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam ezen a pályán, de ez már nagyon késő volt. Erre rá kellett jönnöm. 20 éves korig ideális, hogy az ember elkezdjen szakácsnak tanulni, Franciaországban már 16 évesen nagyon kemény képzéseken esnek át azok a fiatalok, akik ezen a pályán akarnak dolgozni. Ott 20-21 éves gyerekek már olyan jól főznek, mint Magyarországon még a séfek sem mindig. Furcsa volt ezt számomra látni, és az sem volt kérdés, hogy tanulnom kell tőlük.

- Jelenleg hogy telnek a mindennapjaid?

- Van egy rendezvényszervező cégünk, ennek vagyok a kreatív séfje. Mindig részt veszek a rendezvényeken, lefőzéseken is. Szerintem csak úgy lehet jót adni, és minsőget követelni, ha az ember személyesen is ott van.

- Tervezel új könyvet?

- Tavaly és tavalyelőtt is úgy volt, hogy amint megjelent egy könyvem, már a fejemben volt a következő. Erre könyvre viszont annyira büszke vagyok, és annyira jól sikerült, hogy most nincs tervben másik. Végre lesz egy kis szabadidőm, utazhatok egy kicsit, és tavasztól ismét foglalkozhatok majd a tanítással is. A könyv és a rendezvények nagyon sok időmet elvették, ezért mostanában nem sok kurzus volt.