Egy csapat asztrofizikus Torontóban jelentős lépéseket tett, hogy válaszokat találjon a kérdésekre, és megoldják a rejtélyt. Kutatásuk szerint a Jupiter eredményezte az ősi bolygó kilökődését.

– Az eddigi eredmények összhangban állnak korábbi elképzeléseinkkel, miszerint egy ekkora bolygó kilökődéséhez szükség volt egy hasonló nagyságú planétára" – nyilatkozta Ryan Cloutier, a tanulmány vezető szerzője.

A kutatók számítógépes szimulációkkal vizsgálták a Naprendszer négy óriásbolygóját és azok holdjait, beleértve a Jupiter holdját, a Callistot és a Szaturnuszét, az Iapetust. Egyik kutatásuk arra irányult, hogy vajon a holdak még mindig ugyanazt a bolygót követnék-e, ugyanazon a pályán mozognának-e akkor is, ha az adott bolygó kiszorította volna a rég elveszett óriást. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy csak a Naprendszerünk legnagyobb planétája, a Jupiter lehetett képes arra, hogy úgy ütközzön egy másik bolygóval, hogy közben holdja ugyanazon a pályán marad.

Ha például a Szaturnusz lökte volna ki pályájáról az ősi bolygót, az ütközés akkora lett volna, hogy az Iapetus hold is irányt változtatott volna. Ezzel szemben ha lefuttatjuk a kísérletet a Jupiterre vonatkozóan, akkor azt látjuk, hogy a Jupiter képes lehetett az ütközésre anélkül, hogy Callisto holdjának pályája megváltozna. A kutatók szerint tehát a Jupiter elegendő volt az elveszett bolygó kilökődéséhez, amely egy jeges óriás lehetett, hasonlóan az Uránuszhoz és a Neptunuszhoz. A szimulációk azt is bebizonyították, hogy a jeges óriás egykor valóban a Naprendszer része volt.

– Boldog voltam az eredmények láttán, mert nem cáfolta meg feltételezéseinket – mondta Cloutier. – Kiderült tehát, hogy valóban volt egy ötödik óriásbolygó a Naprendszerünkben.

Ugyanakkor úgy tűnik, az óriásnak rögös útja volt a kilökődés előtt is, egy másik kutatócsoport korábbi szimulációi ugyanis azt mutatják, hogy egyszer a Neptunuszt is megközelítette. David Nesvorny csillagász Neptunuszra irányuló vizsgálatainak eredménye összhangban van a mostani fejleményekkel.

Az új eredmények nemcsak előrelépést jelentenek a Naprendszer kialakulásával foglalkozó kutatásokban, de fényt deríthetnek arra is, hogyan viselkednek más bolygórendszerek. A saját naprendszerünk egyre mélyebb megismerése fontos mérföldkő az exobolygó rendszerek felkutatásához és Naprendszerünkhöz viszonyulásának kutatásához is – mondta Cloutier.

„Vajon a mi Naprendszerünk egyedi vagy az egész fejlődésünk, és jelenlegi helyzetünk szépen illeszkedik egy meghatározott keretbe, ami sok ezer más bolygórendszerre is jellemező lehet?”