Délután fél öt, az ötös kollégium lépcsőfordulója felől hangokat hallunk. Jönnek a játékosok. Edzőjük, Drahos Gábor nagyobb gyermekei társaságában lép oda hozzánk, először a hétfői, németek ellen elveszített mérkőzésről faggatjuk. – Fizikálisan nagyon kemény volt az a meccs, és tudjuk, hogy a folytatásban is erre kell számítanunk – mondta a szakember, miközben a szálláshelyről a buszmegállóba sétáltunk. – Többször "visszajöttünk" a mérkőzésbe, de megfordítani már nem sikerült az állást. A közönség szenzációs volt, sajnáltuk, hogy nem tudtuk a támogatásukat győzelemmel meghálálni. A hibáink ellenére akár nyerhettünk is volna - tette hozzá.

A nap forró sugarai elől árnyékba menekül a csapat, így várjuk az MVK különjáratait. Óramű pontossággal délután öt órakor meg is érkezik egy, majd kettő, végül három busz. A szervezők hangosan terelgetik a csapatokat, kinek melyik buszra kell felszállnia.

Az edző gyermekeivel legelöl foglal helyet, míg Szögi Ádámék hátrébb ülnek le. Van, aki zenét hallgat, mások beszélgetnek, van, akiken látszik, hogy már a mérkőzésre koncentrálnak. Ami érthető, hiszen a keddi ellenfél a torna egyik favoritja, a lengyel Maria Curie-Sklodowska Egyetem. Két fiatal segítő, Molnár Eszter és Porcs Dániel is felszállt a Generali Arénába tartó járatra. Eszter a szervezőcsapat tagja, míg Dániel önkéntes. Jól végzik a dolgukat, szeretik, amit csinálnak, ráadásul sportrajongók.

A bemelegítés 15 perccel hat óra előtt kezdődik, így még van egy kis idő leülni a nézőtéren, s látni, ahogy a spanyol Sevillai Egyetem elpáholja a jóval alacsonyabb átlagmagasságú portugál riválist. Máté Balázs és társai lassan az öltözőbe vonulnak, ideje felölteni a meccsszerelést. Néhány perccel a bemelegítés előtt Drahos edző az utolsó tanácsokkal látja el a fiúkat. Emlékezteti őket a délelőtti edzésen gyakorolt taktikai elemekre, arra, miben kell odafigyelni védekezésben és támadásban. Tudják hogy nem ők, hanem a lengyelek a favoritok, de nincs lefutott meccs, mindent ki kell adniuk magukból, és jóval kevesebbet kell hibázniuk, mint tették azt egy nappal korábban.

A lubliniak már a pályán vannak, a miskolciak is nekikezdenek a „warm up-nak”, előbb labdával, majd anélkül, végül ismét labdával. Közben megérkeznek az ajándéktárgyak, az egyetem emblémájával díszített korsó – amit az ellenfél csapatkapitánya kap – és a korsócskák – amit a többi játékos vehet át. Már csak néhány perc van az összecsapásig, amikor hirtelen észrevesszük, milyen sokan lettek a nézőtéren, 4-500 szurkolót biztosan össze lehetne számolni.

Drahos lazább, "gátlástalanabb” játékot vár az övéitől, mint hétfőn. Bizakodik, hogy sikerült jól lemodellezniük a lengyelek taktikáját, akik ugyan 40 ponttal verték szlovén ellenfelüket, de több alkalommal is hibáztak. Az esély mindig megvan, ez már a mérkőzés elején is érezhető. A Kövágó-Laska Márk, Takács Dániel, Máté Balázs, Lippai Szabolcs, Szögi Ádám ötös a hazai kezdő, és bár az első kosár a Miskolcé lehetett volna, a lengyelek kerülnek előnybe. Sokat hibáznak Szögiék védekezésben és támadásban egyaránt, ugyanakkor láthatunk látványos megmozdulásokat is. Hétpontos vendég előnynél Drahos magához hívja játékosait, hogy egy kicsit megnyugtassa őket, nincs miért kapkodniuk. Valóban, hiszen a lengyelek gépezete nem működik tökéletesen, a csereként beálló Kopasz Márton triplája után pedig két pontra felzárkózik a MEAFC (10-12).

Drahos ekkorra már Orosz Bencét, Baptiszta Pétert és Béres Dávidot is hadba küldte, és az első negyed végén láthatja, ahogy egy oldalbedobás-figura végén Kopasz zsákol. Vastaps jár a meccs eddigi legszebb jelenetéért, de így is nyolccal megy el az ellenfél (12-20). Az edző buzdítja övéit, a bírókat azonban nem kíméli, ami abszolút érhető, hiszen nem először sújtják döntéseikkel a hazaiakat. A félidőben 24-32-es eredményt mutat az eredményjelző, ami biztató miskolci szempontból, hiszen az ellenfél nem tudott igazán meglépni, ráadásul az alap kezdőnek kellett végig a pályán lennie.

– Van keresnivalónk – mondja Drahos az öltözőbe lépve, miután megdicsérte játékosait. Persze nemcsak pozitív szó hagyja el a száját, felhívta a figyelmet a hibákra is. Összességében igaza van, a Lublin ugyanis szenvedett, feljebb kellett kapcsolnia, sokat nem cserélhetett. Az ötperces megbeszélés végén összeborulnak a játékosok egy „hajrára”, majd a küzdőtér felé veszik az irányt.

A szünet után is eljutnak egyetemistáink az ellenfél palánkja alá, de sokat hibáznak, és védekezésben sem állnak a helyzet magaslatán. A harmadik játékrész egy látványos lengyel figurával ér véget, az állás 32-48. Ez sajnos elment... – gondoltuk a negyedik negyed elején, aztán viszont perceken át képtelen volt kosarat dobni a Lublin. A MEAFC összekapta magát, a srácok extrát nyújtottak elöl és hátul egyaránt. A lengyelek 15-ös mezben játszó óriásán négy miskolci „csüngött”, sikeresen, az akciót pedig Takács egy triplával zárta le. A visszafogott szurkolást felváltja a tombolás, a miskolci kispad is megőrül minden kosárnál, és máris 46-50 az állás. Pár perc van már csak hátra, amikor jön a hidegzuhany: öt lengyel pont néhány másodperc alatt. Ez gyakorlatilag mindent eldöntött, bár Lippaiék hősiesen küzdöttek, a testi épségüket sem kímélve.

A vége 49-56 lett. A miskolci publikum állva tapsolta meg a Drahos-csapat harcosságát, s azt, hogy a MEAFC egy percre sem adta fel az összecsapást. A srácokon látszik, hogy mindent kiadtak magukból, ezt Takács is megerősítette a lefújás után. – Ez fizikálisan brutális volt, szerintem mindenki meghalt a pályán. Úgy gondolom, sikerült kiszolgálnunk a közönséget, annak ellenére, hogy nem nyertünk. Szerdán azonban mindent megteszünk a győzelemért – mondta az irányító, akinek a szavait edzője is megerősítette. Drahos szerint azonban mindennél többet jelent a szurkolók reakciója. – Számunkra az a legfontosabb, hogy a nézők jól szórakoztak, láthatták, hogy nem maradt bennünk plusz energia, és ezt vastapssal jutalmazták - emelte ki.

Beregi László képgalériája

Második meccsén is kikapott tehát a MEAFC, de tény, hogy brutálisan sokat dolgoztak a játékosok. Egy kis szerencsével, pontosabb dobásokkal akár az aranyéremre esélyes lengyeleket is megverhettük volna. A közönség nem panaszkodhatott, Szögiék kidolgozták a lelküket, és ismét bebizonyították, hogy a férfi kosárlabdának van jövője a városban.