Természetesen az is nagyon fontos, hogy egy-egy rendezvény mennyire viszi el a város hírét országban, világban, mennyi turistát sikerül velük, általuk idecsalogatni. Mindannyian tudjuk, hogy Miskolc – és egész Észak-Magyarország – speciális helyzetben van, nekünk állandóan bizonyítanunk kell, sokszor még önmagunk előtt is. Ezek a fesztiválok alkalmat adnak rá, hogy (szórakozás közben) azok is felfedezzék városuk értékeit, tradícióit – tulajdonképpen önmaguk identitását, saját miskolciságuk mibenlétét – akiknek másként nemigen van rá módjuk, talán nem is nagyon törődnek vele.

Az, hogy egy-egy miskolci rendezvény kapcsán ennyi ember kimegy a város tereire – mint például legutóbb, augusztus 20-án - már önmagában lokálpatrióta közösséget épít, s ez a fajta közösségépítés nagyon fontos. Ez fogalmazódik meg a DVTK indulójában is – „Együtt vagyunk, győzni fogunk…!” – amit itt, az északkeleti végeken akár úgy is módosíthatnánk: csakis együtt tudunk győzni!

Az Operafesztivál előadásai kulturális élettel töltik meg Miskolc tereit, olyanokat is kicsalogatnak egyes helyszínekre, akik talán évek, évtizedek óta nem jártak arra. Az Avasi Borangolás újra behozta a köztudatba az UNESCO világörökségi listájára méltó, avasi bor- és pincekultúrát, a CineFest filmfesztivál pedig tényleg egy egészen másféle Miskolcot mutat meg a külvilágnak, mint amilyennek sokszor látni szeretnének minket. A sort szerencsére nagyon sokáig lehetne folytatni.

Ez mind egy-egy fontos kis (illetve nem is olyan kicsi) mozaikdarab Miskolc valódi imázsának megteremtésében, a vonzó városkép kialakításában, melynek a hozadéka aztán az élet számtalan területén jelentkezhet.