A magyar országgyűlés 2010-ben június 4-ét, a trianoni békediktátum aláírásának napját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. A törvény megerősítette Magyarország elkötelezettségét a nemzetrészek határon átnyúló kapcsolatainak fenntartásában, ápolásában.

Mocsári László képgalériája!

Kriza Ákos: „Rajtunk a sor, hogy megírjuk a történelem újabb fejezetét”

Az ünnepélyes zászlófelvonást, majd a zászló félárbócra engedését követően, Kriza Ákos polgármester beszédében úgy fogalmazott: magasztos ünnep a mai, de elsősorban az emlékezés napja, amely Magyarország újkori történetének egyik sötét pillanatát idézi. – Soha el nem feledhető nap 1920. június 4., amikor az akkori magyar kormány képviselői aláírták a békeszerződést, a diktátumot – mutatott rá a polgármester.

A magyar népességet öt államba szórták szét – ez Trianon, ez a történelem, ami nem múlik el - fogalmazott Kriza Ákos. – Megpróbálhatjuk megkerülni, de mindig visszaköszön, bármely égtáj felé indulunk is el. Gondoljunk Trianonra mindig azzal a hittel, hogy él és létezik nemzetközösségünk, amely most az összetartozását ünnepli. A magyar nemzet képes volt átlépni a nemzethalál vízióján, és azóta is emelt fővel é Európában. Gazdagítja a világ szellemi kincseit, és büszke mindazokra, akik honfitársként magyarnak vallják magukat határainkon innen és túl, a Föld bármelyik pontján.

Kriza Ákos hozzátette, a Nemzeti Összetartozás Napját mindazokkal együtt ünnepeljük, akik megőrizték közös anyanyelvünket, közös történelmünket, közös hagyományainkat. – Illik meghajtani fejünket mindazok előtt, akik lehetővé tették ezt számunkra: nagyszüleink, déd- és ükszüleink előtt, akik nélkül ma nem létezne a magyarok országa - hangsúlyozta.

A polgármester arról is, szólt hogy ha nincs meg az összetartozás érzése, akkor nincs esély az összefogásra; ha pedig nincs összefogás, akkor a megoldások keresésében sincs elmozdulás, a közös célok felé.

– Rajtunk a sor, hogy megírjuk a történelem újabb fejezetét, összeadva tudásunkat a város, az ország és minden magyar érdekében – húzta alá Kriza Ákos. – A mai nap a közösség újjáépítésének a szimbóluma is. A közösségé, amely ha összefog, megoldásokat talál a nehézségek legyőzésére. Tartsuk ezt szem előtt a Nemzeti Összetartozás Napján túl is – zárta szavait Miskolc polgármestere.

„Reménykedve tekintünk előre”

A mezővári (Kárpátalja) Vári Fábián László, József Attila-díjas költő ünnepi beszédében egyebek mellett arról szólt, hogy fiatalon, a francia nyelvvel való smerkedése idején „mint durva kavicsot", úgy forgatta a szájában Trianon nevét.

– Ha nem voltam kénytelen gondolni rá, akkor is vele keltem, vele tértem nyugovóra, hisz’ családunk történetén is csúnya forradást hagytak azok az átkozott idők – hangoztatta Vári Fábián László. "Hogy is szabadulhattam volna e kísértettől, mely parazita társbérlőként költözött a szervezetembe, s attól kezdve, nagyjából 50 éve kölcsönösen emésztjük egymást?”- tette fel a kérdést.

A József Attila-díjas költő szerint sokszor hiábavalónak, egyenlőtlennek bizonyult a küzdelem Trianonnal, annak emlékével. – Arról azonban, hogy egyszer alaposan a szemébe nézzek, és úgy taszítsam el magamtól Trianont, soha nem mondtam le – húzta alá.

A Nemzeti Összetartozás Napja kapcsán úgy fogalmazott: reménykedve tekintünk előre, s ettől kezdve a Kárpát-medencében talán másképp mérjük az időt. – Az a közel 100 esztendő, amely felmérhetetlen gazdasági, demográfiai és morális veszteséget, ön- és közösségemésztő bizonytalanságot gerjesztve, elvonult felettünk, a tágabb értelemben vett nemzetközösséget is megviselte, alapos próbára tette – emelte ki Vári Fábián László.

– Igazán rászólhatnának a mai utódokra, hagyják végre békén a magyart! Aki saját támaszát döntögeti, ne számítson biztonságra, s vaksága miatt ne vetemedjen újabb bűntettre ellenünk – figyelmeztetett. – Száz esztendő ide vagy oda, ennek a bűnnek nincs felező ideje, ez mindig a megtestesült bűn marad. Abban a palotában szó sem esett valódi megegyezésről, ott egy irányított, atombomba hatású, nemzetgyilkos diktátum született – hangoztatta a kárpátaljai költő.

A beszédeket követően a történelmi egyházak képviselői közös imát mondtak el a határon túli magyarokért.

A megemlékezés koszorúzással zárult: az emlékezés virágait helyezték el a Népkerti Országzászlónál Miskolc önkormányzata, a megyei kormányhivatal és a megyei közgyűlés vezetői, pártok képviselői, a civil szervezetek és egyesületek tagjai.