– Az alapítvány szeretné a köszönetét kifejezni és a nagyrabecsülését tolmácsolni a centrum orvosainak, szakembereinek lelkiismeretes munkájukért, helytállásukért és a betegekkel való törődésért – kezdte Psenyeczky-Nagy Klára, az alapítvány projektmenedzsere azon a pénteki ünnepségen, melyen a daganatos megbetegedéssel sikeresen megküzdő egykori betegek, egészségügyi dolgozók is részt vettek.

Mocsári László képgalériája!

– Hálásak vagyunk, hogy a testi mellett a lelki gyógyulást is fontosnak tartják a kórházban, és ezt az orvos-beteg együttműködésében valósítják meg – fogalmazott, hozzátéve, nagy öröm számukra, hogy ebben az együttműködésben számítanak az alapítvány szakembereire. – Azt valljuk, hogy a betegek a megfelelő tudás birtokában képesek mozgósítani saját, belső energiáikat a gyógyulás érdekében. Hiszünk továbbá a sorstárs közösség gyógyító erejében.

Reményeik szerint az életfa egyaránt erőt ad a gyógyításhoz és a gyógyuláshoz, és szimbolizálja azt, hogy a rák legyőzhető! – húzta alá Psenyeczky-Nagy Klára.

Az emléktáblát Csöbör Katalin leplezte le. Az országgyűlési képviselő rövid köszöntőjében elismerését és köszönetét fejezte ki maga is miden orvosnak és ápolónak, egészségügyi dolgozónak, önkéntesnek.

Tiba Sándor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház főigazgatója hangsúlyozta, a centrum a daganatos megbetegedések felfedezésétől a gyógyulásig mindent megtesz azért, hogy a betegség kezelhető legyen, és végső soron egy új élet reményét adja meg.

– Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen centrum működik ebben a nagy intézményben. Jóleső érzés az is, ha a betegek megértik azt, hogy ez egy óriási, igazán embert próbáló munka, és lelkileg legalább annyira megviseli a gyógyítót, mint a beteget. Bizony, a gyógyítók segítésére is időt és energiát kell fordítani, amibe alapítványok is bekapcsolódnak – mondta Tiba Sándor, aki megköszönte a Regionális Egészségügyért Alapítványnak, hogy gondoltak a gyógyítókra.

Révész János centrumvezető főorvos ismertette, a terápiás lehetőségek ma már lényegesen jobbak, mint korábban voltak.

– Nagy problémát jelent persze, hogy a betegséggel együtt kell élni. A helyzet kezelésében is tanácsokkal kell szolgálnunk a betegeknek, még akkor is, ha erre nem kaptunk képzést. Van, aki ösztönszerűen, genetikusan hozza magával az ilyen helyzetek megfelelő kezelését, vagy formálják az évek, de ebben mi magunk is segítségre szorulunk. Ebben segít nekünk az alapítvány – tette hozzá.

Gecse Attila református lelkész áldotta meg a fát az esemény zárásaként. Úgy fogalmazott, az életfa arra figyelmeztet, hogyan lehetünk egymásnak segítői, gyógyítói, testileg-lelkileg támogatói.