Mikor Coryval beszélgettünk, még nem is kérdeztem tőle semmit, hisz épp sztorimesélésben volt, amikor kimondta mindannyiunk kedvenc mantráját: Imádom Miskolcot!

Valóban imádod Miskolcot? Miért?

90-es években itt rettenetesen komoly élet folyt, fellépés tekintetében. A környéken volt a legtöbb fellépésünk, nagyon nyüzsgött itt az élet, igen komoly emlékek fűznek ide. Megvan az a klasszikus hamburgerező a város szélén, ahol a zenekarok összefutottak és a fellépések után már hajnalban megosztottuk egymással a közös élményeket. A legutolsó szuper élményem a Rádió M 90-es évek bulija volt, ami fergetegesen fantasztikusra sikerült. Te ott voltál?

Igen. 

Júj, nagyon imádtam. Illetve februárban voltam itt a Kocsonya Farsangon, ami önállóan az első nagyobb bulim volt. Elég nagy kihívás, de embertelen jól sikerült! Most Balatonföldváron találkoztam valakivel, aki odajött hozzám, és azt mondta, a februári miskolci fellépésem valami fantasztikus volt. Eltelt fél év, és még mindig felemlegetik nekem, ez a csúcs.

Akkor mondhatjuk, hogy Miskolchoz kötődnek a 2017-es éved legjobb koncertélményei?

Abszolút!

Milyen nyarad volt?

A tavalyi évben azt gondoltam, hogy elértük a csúcsot buli darabszám tekintetében, de most ez megdőlt. Amikor 3-4 napig folyamatosan mész, minden nap van 3 fellépésed, és nem aludtál már napok óta, na, az húzós. Az volt benne a legjobb, hogy sikerült végrehajtani. Ami összeállt ebben az évben, hogy az az előadói karakter, ami belőlem szeretett volna kitörni, szinkronba került a megszólaló zenével, a színpadi munkával, az elképzelésemmel, és a kifejtett hatás is ugyanaz, mint amit én kigondolok fejben. Végre elérkeztem ahhoz a pillanathoz, hogy most már a saját nevemen fogok fellépni, tehát Cory-ként. Nyilván odatesszük, hogy Happy gang, hogy be tudja mindenki azonosítani, de most már akkor is a saját nevem lesz. Egy kis feszültség volt a tartalom és a brand eredeti érzete között, és ezt most egy picit feloldásnak érzem, és szerencsére ugyanúgy működik. Most tehát elindultam ezen az úton. 2011 óta indult el ez az újabb munka, amelyben volt Szimfonikus nagykoncert, több hazai nagyvárosban 30 fős Szimfonikus Zenekarral élő nagykoncert, a Budapest Parkban is voltak bulijaink. Október 31-én, a születésnapomon lesz egy élőkoncert Budapesten. A közönség kegyeit és figyelmét elnyerni komoly munkába kerül.

Miben különbözik a 90-es évek közönsége a mostanitól?

A közönség mindig ugyanolyan. Egy ilyen előadás interakció, tehát ha nem adsz semmit, akkor te sem fogsz semmit sem kapni. Ez mindig is így működött. Nekem semmi új nincs ebben a dologban. Az arcok folyamatosan változnak, de a főközönség a 20 és a 30 közötti korosztály. Ez a dolog mindenhol jól működik, a kicsiktől egészen a nagyokig. Mert alapvetően egy a lényeg, hogy adjál valamit, és ezt érzik az emberek. Itt nem lehet kamuzni! Lehet lámpákat villogtatni, meg lehet azt mondani, hogy ő nagyon nagy, de amikor oda kiállsz, akkor majd a közönség eldönti, hogy ki nagyon nagy és ki nem. Ez mindig úgy néz ki, hogy te elindítasz valamit.