A miskolciak az anyatejjel szívják magukba a lokálpatriotizmust. Amikor kimondom városunk nevét, mindenki a DVTK játékosaira, a kocsonyára, a Diósgyőri Várra, a Barlangfürdőre, vagy az Avasi Kilátóra asszociál. Miért? Mert vannak bizonyos jelképek, amelyek beleégtek a kisagyunkba egy-egy szó hallatán.
Épp ezért kíváncsiak voltunk, mit is jelent az utca emberének Miskolc, miért jó itt élni, mit szeretnek a város lakói a legjobban, ebben a Bükk lábánál elterülő csodálatos helyben. Május 11-én, Miskolc város napján nyakunkba vettük a várost, és az utca emberét faggattuk.
Mikor feltettem Hircsu Mariannak a kérdést, miért szeret itt élni, elmosolyodott. – Órákat tudnék erről beszélni – kezdte lelkes beszámolóját arról, miért döntöttek úgy a férjével körülbelül 18 évvel ezelőtt, hogy itt maradnak Miskolcon. – Mind a ketten művészemberek vagyunk, így sok helyen élhettünk volna. Mi azonban azt éreztük, itt kell maradnunk, valamit itt kell csinálnunk, Miskolcon, s megtaláltuk a számításainkat!
A férjem színész, én pedig tanítani kezdtem. Mi hiszünk ebben a városban, s azt látom nagyon sok tanítványomon is, hogy elkezdtek fantáziát látni Miskolcban – emelte ki. Mariann férje esztergomi, elmondása szerint, azért szeret itt élni, mert Miskolcon "minden van": hegy, tó, műemlék, színház, számos bevásárlóközpont, stb. – Azok, amiket szeretünk, itt mind adottak – hangsúlyozta.
A fiatal generáció is hangot adott Miskolc iránti szeretetének: – Annak ellenére, hogy ez egy nagy város, mégis minden közel van egymáshoz. Szeretem, hogy mindent megtalálok itt, amire szükségem van, ráadásul könnyen el is jutok egyik helyről a másikra – sorolta Bocsai Henrietta. – Nagyon szeretjük, hogy éjszaka is van élet a városban - hangsúlyozta a fiatal lány, aki szerint az nagyon jó, hogy gyakran van szabadtéri koncert a belvárosban. – Ha meg kellene mutatnom egy idegennek a kedvenc helyemet Miskolcon, biztos, hogy elvinném Lillafüredre, vagy a kedvenc éttermembe és kávézómba a Széchenyin – tette hozzá.
A városnapi ünnepségen találkoztunk olyanokkal is, akik nem "tősgyökeres" miskolciak. – Én Debrecenben születtem, viszont annyira megszerettem ezt a miliőt, ami itt van, hogy nagy örömmel maradtam Miskolcon – mondta Fekete Sándor. – Szerintem Miskolc egy befogadó város, azokkal is kedvesen bánik, akik messziről jöttek ide. Nagyon sok kedvenc helyem van a városban, ha ki kellene emelnem egyet, az a Bükk lenne. Nagyon szeretek a családdal túrázni: bármerre indulunk el a Bükkben, mindig találunk olyan helyet, melyre bármikor rámutatnék, hogy na igen, ő a kedvencem – mondta mosolyogva.
– Én azt szeretem Miskolcban, hogy nagyon sok, és egyre több szórakoztató program van. A fiatalok és az idősek egyaránt megtalálhatják a kedvükre való szórakozást – ezt Czövek Gabriella és barátnője, Lükő Dalma nyilatkozta.
Hát igen. Miskolcon megtanuljuk, hogy a két legösszeillőbb szín a piros és a fehér, hogy a romantikázás első számú helyszíne a tapolcai Csónakázó-tó, vagy Lillafüred, hogy mindig szükség van egy selfie-re József Attilával, és néhány homályos emlékképre az Egyetemvárosról. Mi, akik itt élünk megértettük: ez „nem csak egy város, utcák és emberek, ez Miskolc a várad, az életed!”