Hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy függetlenként indul az országgyűlési választáson?

Nem tudtam azonosulni a pártelnököm és a DK elnökének a megállapodásával. 2017. december 13.-án Miskolcon a Vígadóban tartották az MSZP megyei kampánynyitóját, ahol bejelentették, hogy az 1. számú választókerültben Simon Gábort, az MSZP városi elnökét indítják. Két nap múlva a sajtóból tudtam meg, hogy Simon Gábor jelölését visszavonták, helyette Debreceni Józsefet, a DK (Demokratikus Koalíció) jelöltjét indítják. 2016-ban és 2017-ben folyamatosan azt mondták, azt a személyt fogják majd indítani, akinek a legnagyobb esélye van a győzelemre. Véleményem szerint, valamint a párttagokkal történt elbeszélgetés alapján is úgy gondolom, erre nem a DK jelöltje a legalkalmasabb. Simon Gábornak sokkal nagyobb az ismertsége.

A DK már a 2014-es helyhatósági választáson is keresztbe tett az MSZP-nek, miután kategorikusan kijelentették: ha Simon Gábort indítjuk polgármesternek, akkor nem lépnek velünk választási szövetségre. Mint az köztudott, ekkor lett az MSZP-DK közös jelöltje Pásztor Albert Miskolc korábbi rendőrkapitánya.

Mit szóltak az ismerősei, barátai az elhatározásához?

Nagyon sokan támogatnak. Döntően ők is úgy értékelik, hogy azt a jelöltet kellett volna indítani, aki a legesélyesebb. Volt egy közvélemény-kutatás a decemberi kampánynyitó előtt, ahol Simon Gábor ismertsége a kétszerese volt Debreczeni Józsefének. Természetesen vannak, akik azt mondják, az indulásommal a FIDESZ malmára hajtom a vizet, megosztom a szavazókat. Ők is tudják, hogy ez nem igaz, csupán önámítás.

A válaszaiból az derül ki, hogy ha Simon Gábor marad a jelölt, akkor Ön nem indult volna el

Igen ez így van. Illetve ha Simon Gábor helyett olyan közös jelöltet talál a két párt, aki még nála is esélyesebb, akkor természetesen beálltam volna mögé. Mivel azonban nem ez történt, sokkal inkább a korábbi elvek feladása, úgy döntöttem, elindulok. Természetesen le szeretném győzni a FIDESZ jelenlegi országgyűlési képviselőjét, Csöbör Katalint, akinek a választókerületben élő több tízezer ember csak négyévenként, a választás alkalmával jut eszébe. Azt gondolom az a jó képviselő, aki az első perctől az utolsó percig képviseli a választókat, nemcsak az utolsó 3-4 hónapban.

Számos témában egymásnak feszülnek a jelöltek a kampányban. Mi a véleménye például az oktatás és az egészségügy helyzetéről?

Mindkét területen óriási problémák vannak, de ezek megoldása szakmai kérdés. Az oktatásban meg kell kérdezni a pedagógusokat, diákokat, az egészségügyben pedig az orvosokat, nővéreket, hiszen nekik van a legnagyobb rálátásuk a problémákra. Úgy gondolom, nem a kórházak számával van a baj, hanem azok állapotával, műszerezettségével. Sokat kell várni műtétekre, speciális vizsgálatokra, és a napi alapellátásban is súlyos gondok vannak. Egyszer kellene rendbe tenni ezeket a területeket, onnantól egy jól működő rendszert már könnyű fenntartani. Mind a tanulás, mind az egészségügy nagyon fontos, hiszen a fejlett társadalom alapja az okos és egészséges ember.

Az ön körzetében is dolgoznak közmunkások, mi a véleménye a helyzetükről?

A munkabérekkel alapvető problémák vannak, s ez nem kizárólag a közmunkásokat érinti. 2011-ben megszüntették az adójóváírást, ami akkor havi 12.500.-Ft-ot jelentett. Ennyivel csökkent akkor a nettó kereset. Hiába nőtt azóta a minimálbér jelentősen, ha a borítékba alig kerül több. Bár behozták a családi adókedvezményt, azt csak azok tudják igénybe venni, akiknek iskolás korú gyermekeik vannak. Megjegyzem, hogy a családi pótlékot 2008-tól nem emelték. Ha a minimálbér és a garantált szakmunkás bérminimum szintjéig adómentes lenne a bruttó jövedelem, akkor közel 21.000 és 27.000 forinttal több maradna a dolgozóknál. Ha rajtam múlna, én visszaállítanám a közmunkások esetében is az adómentességet, így ők is több pénzt tudnának hazavinni.

Az embereknek a közmunkásokról általában a közterület fenntartók jutnak eszükbe, pedig nagyon sok egyéb szakmát váltanak ki közcélú dolgozókkal. Hivatalokban, állami vállalatoknál, egészségügyi és szociális intézményeknél. Ugyanazt a felelősségteljes munkát végzik – feleannyiért, mint az alkalmazottak. Szerintem nem kivitelezető a kormánynak az a terve, hogy mindenki visszaterelhető a versenyszférába. Mi van, ha nincs versenyképes végzettsége, vagy esetleg nem található a közelében olyan munkahely, ahová a közlekedés lehetővé tenné a munkavállalást? Munkásszállások híján a mobilitás is nagyon korlátozott. Lehetne a közmunkának értelmet adni, fontos lenne, hogy értékteremtő munkavégzés legyen.

Ön köztudottan tiszteli a nyugdíjas társadalmat. Velük kapcsolatban is lát problémákat?

Sajnálatos dolog, hogy nagyon sok idősnek kevés a nyugdíja. Sokan elvesztették társukat, egyedül élnek. Egy nyugdíjból a mindennapi megélhetés nagyon keserves. A társadalom szégyene, hogy a legkisebb öregségi nyugdíjminimum tíz éve 28.500.-Ft. Mire lehet ez elég? Hát semmire! Az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés. Ezt az összeget legalább a duplájára kellene emelni.

Az évenkénti nyugdíjemelésnek sem százalékos arányban kellene történnie, hanem differenciáltan. Ha minden nyugdíjas egyforma százalékot kap ezután is, akkor a társadalmi olló tovább nyílik, a nyugdíjas társadalom alsó rétege teljesen leszakad. Ezt pedig meg kellene állítani.

Talán nem mindenki ért egyet a véleményemmel, de én úgy gondolom, hogy a nyugdíj összegének megállapításakor jogos figyelembe venni a befizetett járulékot és szolgálati időt. Azonban nyugdíjas korban már egyformán inaktív az aki takarítónőként, vagy gyárigazgatóként vonult nyugdíjba. Az átlagnyugdíjhoz viszonyított differenciált emelés csökkentené a nyugdíjak közt kialakult feszültséget.

Végezetül hogyan foglalná össze képviselőjelölti célkitűzéseit, és mi a véleménye a nagy vitákat kiváltó Soros tervről?

Aki ismer engem, az tudja, hogy a jelszavam változatlan: becsülettel az utolsó percig! Szakembereket szeretnék a kormányba, tisztességes embereket a parlamentbe. A Soros terv pedig számomra olyan, mint a filmbéli Columbo hadnagy felesége: mindenki beszél róla, de még senki sem látta.