A gitártalálkozót három évente szokták megrendezni, hagyományosan az Egressy-Erkel Tagiskola ad neki otthont. Idén a régió kilenc intézményéből 48 gyerek érkezett, 18 tanár készítette fel őket a bemutatóra, a növendékek öt korcsoportban mérettették meg magukat. Tudásukat, felkészültségüket, életkoruknak megfelelő készségüket neves zsűri értékelte. A találkozó a tehetségkutatásra, kiemelkedő teljesítmények bemutatására, díjazására, szakmai tapasztalatcserére is lehetőséget adott.

A bíráló bizottságot Papp Sándor, a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete és a Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnázium művésztanára és Tornai Péter gitártanár, a Segovia Gitárszaküzlet ügyvezetője, gitárművész alkotta. Érdeklődésünkre Tornai Péter elmondta, hogy a klasszikus gitár mára kicsit háttérbe szorult, mert sokkal nehezebb játszani. A művésznek az utóbbi időben az üzletvezetés mellett kevesebb lehetősége van fellépni, de a fiatalokat meghallva újra lelkesen veszi kézbe a gitárt elmondása szerint.

VII. Regionális Gitártalálkozó, Mocsári László képgalériája

– A klasszikus gitárt kevesen vállalják. Ahhoz kell öt év, mire úgy megszólal, hogy a növendéknek is tetsszen. Közel olyan nehéz, mint a hegedű, bár az talán egy fokkal még nehezebb. A felnőttek általában elég 1-2 év alatt, nagyon gyorsan meg tudják tanulni – tért ki a klasszikus gitár tanulás nehézségeire Tornai Péter.

Vihula Mihajlo zeneszerző és gitárművész elmondta, felkészítő tanárként fontosnak tartja, hogy a diákok tudásuk minél szélesebb spektrumát bemutassák az előadás során. – A versenyen egy magyar szerző művét és egy szabadon választott darabot adnak elő a növendékek. Úgy gondoltuk a tanítványaimmal, hogy jó lenne ebben a megengedett szűk 7 percben olyan darabokat választanunk, amellyel minél szélesebb spektrumát mutatjuk meg a gitártudásuknak. Mindkét növendékemnek egy-egy romantikus lírai művet és egy pörgős, effektekben gazdag művet választottunk – avatott be a felkészülés részleteibe a gitárművész.

Vihula Mihajlo azonban nemcsak felkészítő tanárként, hanem zeneszerzőként is jelen volt, hiszen több diák is az ő szerzeményét adta elő.

– Kellemes meglepetés volt számomra amikor megérkeztem, hallottam, hogy valaki a teremben az én művemet játssza. Jó érzés tudni, hogy a műveimet nemcsak magamnak írom, hanem másoknak is tetszik, és mások is szívesen adják elő. Már most hallom, hogy a gyerekek másképp játsszák azokat a darabjaimat, amiket én már régóta előadok a színpadon. Így talán még jobb is! Előadóként és zeneszerzőként tanulok tőlük – méltatta az ifjú tehetségeket Vihula Mihajlo.