Mint fogalmazott, a gyertya mindig jelképezi magát az embert is, hiszen amikor a beteljesíti létének értelmét - fényt és meleget ad - abban el is ég. Az emberi élet abban különbözik a gyertyától, hogy az akkor is elfogy, ha nem lángol - de hivatásunk, hogy fényt, meleget és szeretetet adjunk a körülöttünk lévőnknek - hangoztatta Lipcsák János.

A plébániai kormányzó elmondása szerint mindenszentek ünnepén azokat az előttünk élt embereket ünnepeljük, akik ugyanúgy szentek lehetnek, mint Szent István vagy Szent László. Név szerint nincsenek oltárra emelve, de biztos, hogy a Mennyországban vannak - köztük lehetnek akár a szüleink, nagyszüleink is - ezt nem tudhatjuk.

A katolikus egyház november másodikán a Halottak Napját ünnepli. Ez az ünnep a fentiekből fakad, hiszen nem tudhatjuk, kik azok, akik a Mennyországba jutottak. Ezért szentel annak az egyház egy könyörgő napot, hogy imádkozzunk azon elhunyt őseinkért, akik esetleg még a tisztulás állapotában vannak, hogy ők is az üdvösségre jussanak.

Mivel ezek a napok eléggé egymáshoz kötődnek, ezért a temetőjárás már mindenszentek ünnepén elkezdődik. Mindenszentek estéjét viszont már a „halottak estéjének” is nevezzük, hiszen ilyenkor elővételezzük a másnapnak, a halottak napjának a szertartását, imádkozunk elhunyt szeretteinkért - hangsúlyozta Lipcsák János.