DVTK Stadion bejárás, Végh Csaba galériája!

Hollósy András önkormányzati képviselő, a "DVTK Hangja" stadionsétákat, helyszíni bejárásokat szervez egykori iskolája, a Diósgyőri Gimnázium diákjai számára. Az eseménysorozaton mintegy 100 középiskolás fiatal ismerheti meg az új létesítményt - az egyik sétára elkísértem őket.

Bevallom őszintén, ennyire aprónak még soha nem éreztem magam! Egy olyan világba csöppentem az új stadionban, ahol minden monumentális, tágas és precíz. Szorosan az épület mellett haladva csak szürke betonfalak vannak, de ha néhány lépéssel hátrébb állsz, már látod a föléd magasodó tetőszerkezetet, a több méter magas falakat, a büfék és a mellékhelyiségek számára kialakított „lyukakat”, amelyek körbeölelik az egész stadiont. Észrevehetjük a leendő főbejárat felett elterülő üvegfalat, amely még egy plusz kecsességet kölcsönöz a sky boxoknak.

Amint beléptem a pályára, valami megváltozott. Ott álltam, ennek a hatalmas épületnek az egyik sarkában, mint egy icipici pont a nagyvilágban, és csak pislogni tudtam. A stadion jelenlegi szürkeségét, szinte visítva töri meg a frissen leterített gyepszőnyeg. „Az a szép, zöld gyep” – ahogyan Poldi bácsi mondaná az Égigérő fű című filmben. Szinte láttam, ahogyan a srácok ezen az újonnan leterített, fűtött élőfüves játéktéren melegítenek. „Gyerünk a zöld gyepre, vár ránk a labda” – szinte hallottam, ahogyan az ultrák szívüket, lelküket beleadva ordítanak, és együtt lüktetnek a DVTK játékosaival. Láttam, ahogyan becsavarják a srácok az első góljukat az új stadionjukban, és a piros-fehér tömeg őrjöngve felpattan a székekről. Lelki szemeim előtt kirajzolódtak a stadion két sarkában felfüggesztett digitális ledfalon a Diósgyőri VTK félkövér betűi, s az első félidő góleredményei.

Szinte éreztem a büféből a lelátók felé áramló ínycsiklandozó illatokat, s hallottam a sürgő-forgó kiszolgálók kurjongatásait egy-egy elkészült megrendelés után. Láttam azt is, ahogyan leparkol a stadion főbejáratának hazai oldalán a srácainkat szállító busz, és ők beveszik magukat az öltözőbe, hogy hamarosan a stadion füvébe tapadhasson a stoplijuk.

18 bejárat, közel 15.000 férőhely, lépcsős terasz, 1000 tonna acélszerkezet, 15.000 köbméter beton – csak néhány adat a stadionunkról. Ám, ami nekünk, szurkolóknak még ettől is fontosabb: a gomba! Nincs Diósgyőri Stadion a gomba nélkül. Így egy kicsit ugyan áthelyezve, de megmarad a mindenki számára ismert régi jegyváltó, mi több, még az eredeti kövekből is használtak fel néhányat az újraépítésnél. Nem elég, hogy megannyi büfé lesz a stadion alsó részén, még egy éjjel-nappali étterem is működik majd a stadion területén, ahol DVTK-s relikviákra is szert tehetünk a nap bármely szakában.

Eddig semmilyen érzelmi szál nem kötött az új, még meg sem épült stadionhoz. Hisz még egyszer sem láttam itt játszani a DVTK-t, egyszer sem ordíthattam a lelátókon, és egyszer sem volt még rajtam a piros-fehér sál ebben az új épületben. Most azonban már láttam, hogy minek hol lesz a helye, hogy ki hol fog öltözni, és kiválasztottam, melyik helyről szeretném végignézni a srácok első meccsét az új stadionban. A mi új stadionunkban! "Amíg élek én, nem érdekel más; csak a Diósgyőr, csak a Diósgyőr, csak a Diósgyőr!"