Solymos Ákos, a QUADRON szakértője szerint a szülőknek fel kell fejleszteni magukat a gyerekek szintjére és folyamatosan felügyelni kell őket – ami nem feltétlenül egyenlő a teljes online megfigyeléssel.

A mai digitális korban elképzelhetetlen, hogy egy gyermek telefon, táblagép és számítógép nélkül nőjön fel. Azonban ezek az eszközök már nemcsak a játékot és kikapcsolódást jelentik: az, hogy egy gyermeknek mikor lesz először mobiltelefonja, nagyban függ attól, milyen közösségben éli mindennapjait.

Az iskolai feladatok egy része is áttevődött az online térre, így például a leckék megosztása már üzenetküldő szolgáltatásokon keresztül vagy a közösségi médiában zajlik – ha egy gyerek ezekkel nem rendelkezik, könnyen lemarad, társai pedig kiközösíthetik. De milyen veszélyekkel találkozhat egy kiskorú a digitális világban?

Vírusok, adathalász kísérletek, zsarolás, zaklatás, öngyilkosságra buzdító alkalmazások (Momo, Kék bálna) – csak egy pár azon fenyegetettségek közül, amelyekkel egy gyermek az online térben nap mint nap találkozhat. A kiberbűnözők kifejezetten utaznak a gyerekekre, így nagy a valószínűsége annak, hogy előbb-utóbb belefutnak egy ilyen helyzetbe. Ezek a problémák mindenkinél meg fognak jelenni, azonban fel lehet készíteni a gyerekeket.

Van azonban egy nagy gond: a szülők elveszítik őket az online térben, és tehetetlenek az ilyen helyzetekben. Sokszor nem is tudnak róla, mert a gyerekük nem nekik szól, hiszen nem tekinti őket hozzáértő partnernek.

Amennyiben a szülő nagyon lemarad, annak csak rossz vége lehet: ha például a kisfia vagy kislánya odamegy hozzá, hogy segítsen neki egy alkalmazáson belül az adatvédelmi beállításokban, akkor fogalma sem lesz arról, miről beszél. Ha pedig a gyerek úgy gondolja, és már tapasztalja is, hogy ő jobban ért ezekhez a dolgokhoz, nehezebben fog elfogadni tiltást, tanácsokat.

Nem beszélve arról, hogy kellő tapasztalat híján fogalma se lesz arról, mennyire fontos az online térben az adatvédelem és az óvatosság.

Mit lehet tenni, hogy a gyermekek biztonságban legyenek?

Először is elengedhetetlen, hogy a szülők szintre hozzák magukat: képezniük kell magukat, meg kell ismerniük az alkalmazásokat, közösségi oldalak tagjainak kell lenniük. Emellett nagyon fontos, hogy beszéljenek gyerekeikkel ezekről a dolgokról, és megfelelő szabályrendszert alakítsanak ki – ad abszurdum: tanuljanak a gyereküktől.

A szülők sokszor nem ellenőrzik, mit csinálnak a gyerekek online és nincsenek szabályok erre vonatkozóan. Pedig nagyon jó korlátozásokat lehet hozni arról, hogy mikor, mennyi ideig internetezhet, és milyen oldalakat nézhet egy gyerek – mondta a szakértő.

Vannak szülői felügyelet programok okostelefonra, számítógépre, táblagépre – amelyek a viszonylag egyszerű szabályrendszertől a teljes kontrollig be tudják határolni, mit nézhetnek a kisgyermekek –, ugyanakkor ezek nem fogják helyettesíteni a szülői odafigyelést.

Emellett nagyon fontos, hogy egészséges paranoiát alakítsanak ki a gyerekekben: el kell érni, hogy ha bármivel kapcsolatban, amit az interneten látnak, rossz érzésük van, azonnal szóljanak – ekkor tud a szülő segíteni.