Augusztus 15-én emlékezünk meg Szűz Mária elhunytáról és mennybe vételéről. Ez a Nagyboldogasszony ünnepe, de egyben Magyarország Mária oltalmába ajánlásának emlékünnepe is. Utóbbit Magyarok Nagyasszonya néven – az 1896. évi millennium óta – október 8-án külön ünnepként üli meg a katolikus magyarság. Az ünnephez kapcsolódóan országszerte szentmiséket tartanak a katolikus templomokban.

A krónikás hagyomány Szent Gellért püspök érdemének tudja be, hogy Jézus anyja magyar földön a „Boldogasszony” nevet kapta. A kutatók többsége megegyezik abban, hogy a velencei Gellért képviselte idegen egyház az ősvallásunk istenasszonya iránti hódolatot aknázta ki ezzel a gesztussal, a keresztény eszmék gyorsabb elfogadtatása érdekében. Az Árpád-korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma, a koronázó templomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáróhely és kisebb templom az ő égisze alatt állt.

A Minorita-templom Nagyboldogasszony-búcsúját 15-én, pénteken, a 18 órakor kezdődött szentmise keretében tartották meg, melyet Majnek Antal, munkácsi ferences püspök mutatott be. A búcsú előtti három napon, 12–14-én, ugyancsak a 18 órai szentmisék keretében lelkigyakorlatos szentbeszédeket tartott Varga Kapisztrán ferences.