Mint ismert, a miskolci cipőkészítő mester sorra tarol a nemzetközi versenyeken és hozza haza a díjakat. A wiesbadeni versenyre a cipészek saját kezűleg, az ötlettől a megvalósításig, hagyományos kézműves technológiával készített cipőkkel pályázhattak. Ahogyan arról már korábban beszámoltunk, a miskolci cipészmester 2016-ban és 2013-ban is kitűnően szerepelt – 2019-ben sem volt ez másként.

– Jóval korábban elindul az alkotómunka fejben, egy-egy ilyen verseny előtt – nyilatkozta portálunknak a még Németországban tartózkodó cipőképszítő mester. Mint mondta, kitalált egy cipőt, amelyről kiderült – mikor már több mint egy hete dolgozott rajta –, hogy nem olyan ütős, mint ahogyan azt eltervezte. – Így újra kellett kezdeni, még egyszer nekifutni – fogalmazott. Kifejtette: az előző három versenyen ő volt a legeredményesebb résztvevője a mezőnynek, így még nagyobb kihívást jelentett számára, hogy valami újat mutasson a zsűrinek. „ Úgy gondolom sikerült, hiszen mind a 4 pár cipőm aranyérmes lett, plusz egy különdíjat is magaménak tudhatok” – emelte ki hozzátéve: Magyarország volt a legeredményesebb a versenyen, hiszen rajta kívül még két magyar versenyző is kiváló eredményekkel térhet haza.

Mivel kézműves cipők versenyéről van szó, így csak hagyományos módon, varrott talppal készült lábbelikkel lehet nevezni, amiket az utolsó öltésig a nevező cipésznek kell elkészítenie egyedül. A lábbeliket komoly szakmai zsűri többféle szempont alapján pontozza, és eszerint kaphatnak bronz, ezüst, vagy arany minősítést, érmet, ha a megfelelő szintet elérik. Sok pontot és különdíjat olyan újításokkal lehet szerezni, amit korábban mások még nem használtak, vagy nem úgy.

„Nagyszerű eredmény! Négy aranyérem és egy különdíj! A három évente Wiesbadenben megrendezendő Cipőkészítő bajnokságon a négy nevezett cipőmmel négy aranyérmet és egy külön díjat nyertem!” – olvasható Kovács Attila Facebook-oldalán.

A harmadik generációs magyar cipésznek, Kovács Attilának a nagyapja csizmadia volt, az édesapja pedig cipész. Bár fiatalon kiderült, hogy van tehetsége a szakmához, állítása szerint mégsem volt biztos, hogy ezen az úton indul el: tinédzserként más elképzelése volt arról, mivel szeretne foglalkozni. Végül mégis megszerezte ezt a szakmát és egyre inkább ebben kezdte el látni a jövőjét. Húsz éve már, hogy saját vállalkozását is megalapította.