Szalatnay Gábor vezérszurkoló elmondása szerint, a régi stadionban is volt hasonló koreográfia, de a létesítmény jellege nem tette lehetővé az efféle nagy volumenű látványt. – Mindenki tudja, hogy Miskolcon rengeteg szurkoló van, mi is úgy védjük a stadiont, mint a lovag a várat. Nem kérdés, hogy kitartunk a csapat mellett, hiszen mindig is ezt tettük, nem ez az első mélypontunk. Diósgyőrben még nem készültek szurkolók ilyen grandiózus koreográfiával, valószínűleg Magyarországon is a legnagyobbak között volt. A molinó elkészítésében, a szervezett szurkolói csoportok mellett, a városháza is sokat segített – hangoztatta a vezérszurkoló.

Bajusz Gábor tervező grafikus arról szólt, hogy a készülődés a szurkolók részéről már múlt évben elkezdődött. Nagyon sok helyről kaptak biztatást, támogatást, a városháza az elsők között állt a kezdeményezés mögé. Támogatta az eszközbeszerzést és a molinó varratását, vállalta az esetleges további támogatók felkutatását.  Négy hónap volt a koreográfia megtervezése, rengeteg ötlet felvetődött, mire kialakult a végleges terv. Maga a kivitelezés két hétig tartott, ekkor ötven ember dolgozott a molinón napi tíz-tizenegy órában. Pontosan az ultraszektor mérete, a teljes B Közepet lefedte. Csaknem tízezer kartont is kiosztottak, hogy teljesebb legyen a látvány.

- Amikor 1910-ben megalakult a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre, Vanger Vilmosék egyik legfontosabb célja az volt, hogy közösséget teremtsenek. Ez a cél változatlan most is, mi, Diósgyőr-szurkolók a mai napig egy fantasztikus közösséget alkotunk. Remek példa erre a megvalósult élőkép is, melynek elkészítése tovább erősítette az összetartozásunkat – nyilatkozta Bajusz Gábor.