Nem akar még egyszer beleszaladni egy kohász-pofonba, a BMW elcsábításáról ugyanakkor nem tett még le Miskolc fideszes polgármestere. A városvezető az elmúlt időszakban nehézsúlyú politikussá nőtte ki magát, és ezt nemcsak a miskolci beruházási boomnak köszönheti, hanem annak is, hogy jó néhány, a társadalmat érzékenyen érintő ügybe beletenyerelt.
Az avasi lakótelep és a számozott utcák ügye szerinte mind-mind Miskolc jövőjéről szól. Ahogyan Orbán Viktorral szorosra fűzött kapcsolata is. Két év múlva teljes pompájában ragyoghat a diósgyőri vár és az új stadion is, ahol nem lesz vénaszkenner.
Persze, de közben - kis túlzással — országos cimborákká váltak Orbán Viktorral, a miniszterelnök olyan rendszerességgel fordul meg önnél, hogy azt a főpolgármester is megirigyelhetné. Ez mintha túlmutatna Miskolcon.
Szerintem meg éppen Miskolcról szól. Ne felejtsük el, hogy a város az ország második legnagyobb települése volt a rendszerváltás előttig, aztán a helyi nehézipar bedőlésével ez a cím elkerült tőlünk. Jelenleg az látszik, hogy Miskolc lassan újra pályára áll, az pedig, hogy az északkeleti régió, ezen belül is a város hogyan és mennyire fejlődik, a kormányzatnak sem mindegy, sőt. Stratégia is készült e tárgyban, már csak emiatt is sűrűbben találkozom miniszterekkel vagy éppen a miniszterelnökkel.
Árulja el, mi a vízió a város kapcsán!
Miskolc legnagyobb problémája az volt - és hadd legyek a magam ciklusával szemben megengedő -, hogy egészen 2010-ig a politika nem egységként kezelte a várost, hanem kerületek szimbiózisaként értelmezte. Pedig a történelmi „Nagy-Miskolc” 1945-től létezik, ekkor kapcsolódott össze a tizenkét városrész hivatalosan is. A kohászat fokozatos felszámolásával Miskolc mint város víziója is megszűnt, de ami ennél is komolyabb baj volt, hogy változások helyett a régi recepttel próbálták meg kezelni a nehézségeket az újraiparosítás során. Hiába derült ki, hogy rossz elképzelés a gyárakat a centrumba telepíteni, ragaszkodtak hozzá. Mi felszámoltuk ezeket a megcsontosodott nézeteket, és a belvárosból zöld mezőre vittük az ipart, jó körülmények közé, biztosítva a szükséges infrastruktúrát. Miskolc csakis úgy fejleszthető, ha egységes egészként tekintünk rá Lillafüredtől Tapolcáig. Mi ezt ismertük fel.”
Ez első hallásra nem tűnik nagy ördöngösségnek. Tényleg ennyi a nagy terv?
Sosem állítottam, hogy hatalmas művészetről beszélünk, de az is igaz, hogy a lehetőségek feltérképezését korábban egyik városvezetés sem végezte el. Mi megtettük, és ennek köszönhetően elkészült egy olyan városprezentáció, amely immár megfontolásra érdemes kereteket kínál a potenciális befektetőknek. Ennek a hasznát és értelmét talán jól mutatja, hogy elnyertük a Takata-beruházást, amely az utóbbi évek egyik legnagyobb projektje volt Magyarországon. Mostanra a városban és a környéken működő vállalatok gyakorlatilag felszívták a munkaképes állástalanokat, és a munkanélküliségi ráta 13 százalékról hét százalék alá csökkent.
Persze, mert fogy Miskolc lakossága, nem?
Ötezerrel dolgoznak többen, mint öt éve, vagyis nem a csökkenő népesség kozmetikázza a mutatókat. Egyébként az sem feltétlenül igaz, hogy elvándorolnak az emberek, az elmúlt időszakban inkább beáramlást érzékelünk. Megkockáztatom, Miskolc ma munkaerő-hiányos város, nemcsak a nagy-, hanem a kis- és középvállalatok is versenyeznek a humánerőforrásért. Sok kisebb, de stabil céget szeretnénk Miskolcon látni, nem akarunk még egyszer beleszaladni egy kohász-pofonba. A gépgyártás szerepét erősítenénk a jövőben is. Ebben az ágazatban az a jó, hogy rengeteg céget képes felszívni, vagyis nem arról van szó, mint a kohászat esetében, hogy egy esetleges krach 20 ezer állás megszűnéséhez vezet.
Pedig nem olyan régen még attól volt hangos a sajtó, hogy Miskolc minden követ megmozgat a kicsinek éppen nem mondható BMW városba csábításáért.
Nem is tettünk le róla, de mára inkább amolyan bónuszként tartjuk számon a projektet.
Ennél azért többről volt szó, nem?
A BMW új helyszíneket keresett a járműgyártásához, mi pedig megmutattuk magunkat egy elképzelés, mondhatni ajánlat formájában. Bár volt egy megbeszélés, ennél tovább nem jutottunk. Úgy néz ki, hogy a gyártó Dél- Amerika mellett döntött, de talán az európai terjeszkedéstől sem álltak el végleg.
Miskolc az ön vezetésével jó néhány társadalmi darázsfészekbe is beletenyerelt. Mit gondol, megérte összecsipdestetni magukat?
Sőt, ezek mind fontos állomásai Miskolc újratervezésének, de vegyük sorba. A közbiztonság megerősítése szerintem nem lehet vita tárgya. Elég csak 5-10 éves távlatban felidézni, milyen állapotok uralkodtak korábban az Avason, a számozott utcákban vagy a Lyukóvölgyben. A jelenlegi városvezetés azt mondta, ahhoz, hogy Miskolc fejlődhessen, meg kell szüntetni a belterületi nyomornegyedeket. Elkezdődött az Avas rendbetétele, 174 fészekrakós lakásból mára 22 maradt, és év végére az utolsót is felszámoljuk majd. (Miskolc avasi és diósgyőri lakótelepére 2005-től az állami Fészekrakó program keretében sokgyermekes családok költöztek be. Sok család azonban rövid idő alatt lelakta az ingatlant, nem fizették a számlákat, a közös költséget, életvitelükkel pedig megkeserítették a szomszédok és a környékbeliek életét. - A szerk.)
Ezeket az ingatlanokat egyébként felújítottuk, zömüket ma már egyetemisták és helyben munkát vállalók bérlik. Bárki megnézheti most az Avast, érezhetően javult a hangulat, az élet visszazökkent a normális kerékvágásba.
A számozott utcákban viszont teljesen megszűnt az élet.
Azért ez így nem igaz. Kétszáz lakásból mintegy kilencvenet ürítettünk ki eddig, de tény, hogy két év alatt a teljes, egyébként durván 100 hektáros területet rehabilitálnánk. Az önkormányzat korábban sok mindent kipróbált az itteni viszonyok rendezésére, sikertelenül. Hiába emeltük meg a rendőrségi járőrök számát, a tömegközlekedéssel utazók nem mertek leszállni a számozott utcáknál, pedig ezzel a területtel átellenben egy teljesen rendezett városrész fekszik. Határoznunk kellett, hogy rendbe hozzuk a telepet, vagy ebek harmincadjára juttatjuk. Mi az előbbit választottuk.
Nem volna dolga az önkormányzatnak gondoskodni azokról, akik eddig ezekben a házakban laktak?
A miskolci ingatlankezelő évente két-háromszáz végrehajtást indít, jellemzően bérleti díj vagy más tartozás miatt. A számozott utcák ingatlanjait határozott időre szóló szerződések alapján adta bérbe a város, és szerintem nem várható el, hogy úgy hosszabbítsuk meg ezeket, hogy a benne élők évek óta egy forintot sem fizetnek. Azoknak, akik dolgoztak és fizették a havi díjakat, segített az önkormányzat.
Hogyan? Egyáltalán hová tűntek ezek az emberek?
A legtöbben Miskolcon maradtak, és ha nem is mindenkinek, de közülük sokaknak jutott önkormányzati lakás.
Állítólag humorosan megjegyezte a miniszterelnöknek, hogy ön hamarabb találkozik majd Ban Ki Mun ENSZ- főtitkárral, mint ő. Volt rá esély?
Tény, hogy az ENSZ emberi jogi megbízottja már járt nálunk. Mostanra azért lekerültünk a napirendről, a kritizáló szervezetek komolyabban vehető része elfogadta az álláspontunkat. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság által hiányolt intézkedési terv pedig hamarosan a közgyűlés elé kerül.
Evezzünk valamivel békésebb vizekre. Mi jut eszébe, ha azt mondom, Miskolc- Kassa autópálya?
Ez az útépítés nemcsak a térségnek, hanem a magyar kormánynak is rendkívül fontos, nagy lökést adhat a környékbeli gazdaságnak. Mielőtt a miniszterelnök bejelentette volna az erről szóló terveket, éppen elhatároztuk Kassa polgármesterével, hogy mindketten erős lobbiba kezdünk a projektért kormányainknál. A szlovákok gőzerővel építkeznek, és úgy néz ki, hogy 2019-re mi is elkészülünk.
Mi a helyzet az új ipari parkkal?
Mintegy ezer hektárral bővítenünk a keleti iparterületet. Ebből szeretnénk már az idén 100-200 hektárt megvásárolni. Több cég is jelezte, hogy szívesen költözne ide.
A diósgyőri vár a Nemzeti Várprogram keretében újul majd meg. Ez az önök álma, vagy inkább L. Simon László államtitkáré?
Ez egy nemzeti ügy, és legalább annyira az ő álma, mint a miénk is. Az átalakítási tervek már azelőtt megvoltak, hogy az államtitkár bejelentette volna az országos programot. Nem is engedtük ki teljesen a kezünkből a kivitelezést, a tervezést a miskolci főépítész koordinálta. Visszaállítjuk a teljes pompát, lesz vizesárok, lovagi tornák, csodálatos termek. Azt hiszem, mi állunk a legjobban a várprogramban. Ha minden klappol, két év múlva kész a teljes rekonstrukció.
Valójában milyen felfogásban irányítja Miskolcot? Van valamilyen alapvetés, amihez tartja magát?
Úgy tekintek a város üzemeltetésére, mint egy nagyvállalatra. Egy cél lebeg előttem, a miskolciak kiszolgálása. Hatékonyságot, pörgő mindennapokat szeretnék a városi cégeknél, az intézményekben, mindenhol. Hiszek például az integrált, okos (smart) megoldásokon alapuló informatikai rendszerekben. A közművek digitális térképesítése például nagyjából elkészült, és ez óriási előrelépés a hibaelhárítás terén. Szeretnénk láthatatlanok lenni, de közben tenni a dolgunkat.
Gondol már arra, hol lesz és mit fog csinálni 2019-ben?
A helyemen vagyok, olyan csapat áll mögöttem, amely képes válaszokat adni a város előtt álló kihívásokra. Folytatom a munkát, de én soha nem jelentkeztem a feladatokra. Engem mindig felkértek.
Benkő János
További hírek
Olvasnivaló
Népszerű
Népszerű videó
Ajánlat
