Kányádi Sándor verseit sokan tudják idézni – mégis, az egyik legismertebb mondatát prózában mesélte el. Először nem is ő mondta ki, de ő tette valóságunk részévé az egykori kisfiú válaszát a lehetetlen kérdésre: mondd, mi a vers? A vers az, amit mondani kell – hangzott az irodalomtörténet részévé vált válasz.

Mondtuk és dúdoltuk Kányádi verseit akkor is, amikor költőjük még itt volt köztünk. Ha politika került szóba, akkor A kuplé a vörös villamosról, ha a szerelem, akkor a Két nyárfa, ha Isten, akkor a Valaki jár a fák hegyén jutott eszünkbe – vagy valamely más, de ugyanúgy feledhetetlen verse.

Most, hogy már nincs köztünk, tovább mondjuk és dúdoljuk a verseit. Az életmű lezárt, de végtelen az olvasásával feltáruló gondolatok, érzések sora.

Újraolvasás és új sorok találása lesz tehát a péntek délután 5 órakor kezdődő találkozó, amikor a Kányádi-verseket az Irodalmi Fonó előadóinak tolmácsolásában hallhatjuk a Szabó Lőrinc Könyvtárban.