„Olyan egyszerűnek tűnik: minden mozdulat a helyén, a tánc közben végig mosoly az arcon, teljes harmónia férfi és nő között. Ez nekem is menne” – profi táncosok produkcióit nézve olyannyira magától értetődőnek tűnik minden, hogy a legfalábúbb emberek – köztük jómagam is – néhány percre legalábbis Fred Astaire-nek képzelhetik magukat. Holott csak a lépések megtanulása rengeteg időt és kitartást igényel; hogy a legjobbak között tartsanak számon, ahhoz pedig hosszú évek munkája, rengeteg edzés, próba, a mozdulatok legalaposabb begyakorlása szükségeltetik – így válik valaki egy tehetséges fiatalból profi táncossá.

Szerdai próbájukon látogattuk meg Tombácz Anikót és Süttő Rolandot, akiket eddig is a profik között tartottunk számon, hiszen sokak véleménye szerint eredményeik, áldozatos és kitartó munkájuk, profizmusuk az amatőr kategóriában is feljogosította őket erre a címre. Mint mondják, a tánc gyerekkoruk óta az életük részét képezi. Anikó hozzáteszi: a dzsessztáncban és az akrobatikus rock and rollban is kipróbálta magát, de a balettórák is a mindennapjaik részét képezik egészen kicsi koruktól. Hosszú idő óta pedig már „egy élsportoló életét éljük”, fogalmaz Roland, utalva arra, hogy versenyszezonban gyakran hétről hétre hazai és nemzetközi versenyekre jártak.

– Sokszor előfordult, hogy hétfőtől péntekig dolgoztunk és edzettünk, majd jött a hétvégi verseny, amiről gyakran vasárnap éjjel értünk haza. És hétfőn kezdődött az újabb munkahét… – emlékezik vissza Roland. Az amatőr nemzetközi ranglistán mintegy 2500-3000 páros szerepel, az összesített versenyeredmények alapján voltak a legjobb 100 páros között is. A magyarok között pedig folyamatosan dobogós helyen szerepelt a közel 10 éve egy párt alkotó Tombácz Anikó és Süttő Roland. Korábban tíztáncoltak is, ezt egy évvel ezelőtt hagyták abba. A latintánc áll legközelebb a szívükhöz, s hogy miért? „A standardesek talán kicsit nyugodtabb lelkületűek, megfontoltabbak, a latinosok viszont igazán forróvérűek”, mondja mosolyogva Roland.

A profik közötti indulásra tudatosan készültek: a jóga mellett személyi edzőhöz is járnak, hogy a megfelelő izmokat fejlesszék. Mint mondják, a táncosok manapság már jóval gyorsabb mozdulatokra képesek, köszönhetően a célzott erőnléti edzéseknek. Ugyanakkor a szokásos heti edzésmenet mellett edzőtáborokba járnak, ami még intenzívebb felkészülést jelent.

A TáncSport Magyar Bajnokságok múlt hétvégi versenyén elért eredményük igazolta: jó döntést hoztak, amikor a profik közötti indulás mellett döntöttek. A kategóriaváltás hátterében elsősorban az állt – magyarázza Anikó –, hogy „nem vagyunk már 18 évesek”, és a karrierjükből hátralévő időt szerették volna a profik között tölteni, kipróbálni magukat ebben a kategóriában is.

– Természetesen nagyon örülünk a bajnokságban elért eredménynek, és hogy kimondhatjuk: mi vagyunk a 2015-ös év profi latin bajnokai és a 2014-es év Magyar Kupa győztese latin kategóriában – mondja Roland. A páros megragadja az alkalmat, hogy köszönetet mondjon a családnak, szülőknek és tanáraiknak, akik hozzásegítették őket ehhez a szép sikerhez.

A páros a versenytánc mellett oktat is, táncpedagógus végzettségüket a Táncművészeti Főiskolán szerezték meg. Ha egyszer abbahagyják a versenyzést, az oktatás megmarad, de más terveik is vannak. Anikó felveti például, hogy versenyszervezőként fellendítenék a miskolci táncéletet.

Ezek még csak tervek, most még a következő profi versenyekre készülnek. Már korábban is számtalan országban jártak – voltak például Sanghajban is –, ebben sem lesz változás. Március közepén Olaszországban vesznek részt egy nemzetközi versenyen, majd május végén jön az Európa-bajnokság Olmützben. Július közepén Világkupa, majd ősszel a German Open, ami a páros elmondása szerint a nemzetközi versenyek között is a legnagyobb megmérettetés. A rengeteg verseny sok plusz terhet ró a profi bajnokokra, így továbbra is keresnek egy olyan szponzort, aki támogatni tudná versenyzésüket.

Ennyi közös verseny és edzés láttán nyilván sokakban felmerül a kérdés: a magánéletben is egy párt alkot a két táncos? „Elkerülhetetlen, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a párok, olyan sok időt töltenek együtt”, mondja Roland, aki Anikóra mosolyogva végre kimondja: igen, a civil életben is egymás társai.