Többször írtam már róla, gyermekkoromban mi minden szerettem volna lenni, ha majd egyszer felnövök. Most az egyik legnagyobb álmom teljesült: az ásatásnál dolgozóknak köszönhetően, testközelből figyelhettem meg, milyen egy régész munkája!

Október végéig a vár munkatársai a közönségnek is lehetőséget adnak, hogy megismerje, hogyan zajlik egy ásatás. Rengeteg kis leendő paleontológus, régész, esetleg törvényszéki antropológus látogathat el a Diósgyőri várba, ahol Miskolczi Melinda ásatásvezető avatja be őket egy-egy feltárás rejtelmeibe. S valljuk be, nem csupán gyermekként vannak olyan álmaink, amelyekben régészek szeretnénk lenni – nem véletlenül nézünk annyi „egyiptomos” és „múmiás” filmet.

Mindig furcsán néztek rám, amikor a múzeumban rendkívül izgatott lettem egy kerámia töredék, vagy egy középkori pénzérme láttán, de gondoljunk csak bele; ezek a tárgyak, vagy csak maradékaik több száz, vagy esetleg ezer éve is léteztek. S az akkori emberek életében ugyanúgy szerepet játszottak, mint ma a miénkben mondjuk egy lábas vagy egy karkötő. Engem mindig csodálattal töltött el, hogy ezen tárgyak megtalálásával, vizsgálatával akár egy egész korszak életét, milyenségét tárhatják fel a kutatók.

A Diósgyőri várba látogatók megnézhetik, mi mindent rejt még a föld. A várárokban és a Déryné ház előtti területen talált ágyúgolyó, ón kanna, hajtű és lakat mind érdekes lehet a kutatni vágyó önjelölt régészpalántáknak, akik ugyan nem dolgozhattak saját kezűleg a feltáráson, Miskolczi Melinda azonban részletesen mesélt mindarról, amik egy ilyen nagy volumenű munkánál történnek.

Éppen érkezésünkkor találták meg például a vár egyik valamikori kulcsát, emellett egy aranyozott ezüstgyűrű is előbukkant a földrétegből. A régész elmondása szerint ez nagyon ritka lelet, valószínűleg Nagy Lajos király korabeli.  Látható rajta a latin „Deus,”  azaz Isten szó, gót betűkkel írva. Nemrég ástak elő egy csonteszközt is, amely vélhetően állati eredetű bordacsontból készült, és egy kimunkálatlan emberfigurát ábrázol. Hogy mire használhatták, az még a régészek számára is talány.

A föld mélye hamis pénzt is rejtett; az obulusokból több is előkerült. A régi időkben a legkisebb címleteket hamisították. Ezek a pénzérmék voltak a legapróbbak és ha figyelmetlen volt, aki kapta vagy túl sok aprót kellett számolnia, észre sem vette a csalást. – Milyen az igazi régész? Hát kíváncsi! – fogalmazott Miskolczi Melinda, miközben elővett egy ón edényt, amely a várárokból került elő. – Elég vastag réteg iszap van még rajta, viszont látni, hogy van benne valami. Ezt viszont csak a restaurátor kollégák tudják majd „kioperálni” – mondta.

Mint megtudtuk, ilyen szempontból is türelemjáték is a régészet, hiszen nem lehet mindent rögtön tüzetesen megvizsgálni. A leletek megóvása érdekében nagyon fontos, hogy a feltárás bizonyos aprólékos részeit a restaurátorok végezzék.

Nekem is van némi tapasztalatom: kiskoromban kaptam egy mini régész-készletet, amelyből egy aprócska, ám annál izgalmasabb dinoszaurusz csontvázat lehetett előásni. A játékhoz járt mini véső, mini kalapács, mini ecset, és a tisztításhoz szükséges anyag is. Napokon keresztül görnyedtem az apró földterület felett, vigyáztam, nehogy belevágjak a már „feltárt” fosszíliába. Ecsettel félresöpörtem a törmeléket, és ez így ment több napon keresztül, míg végül előbukkant a teljes – vélhetőleg – triceratops miniatűr csontváza. Nagyon boldog voltam ettől a mű lelettől!

A régészek szintén ilyen kitörő lelkesedéssel munkálkodnak egy-egy ásatás során. Sokszor hosszú idő telik el, míg találnak akár csak egy apró edény töredéket, néha azonban melléjük szegődik a szerencse - mint például ma -  és egy várhoz tartozó kulcsra, illetve aranyozott gyűrűre bukkannak. A munka október végéig folytatódik a Huszárvár területén, novembertől pedig Melinda és csapata visszatér a várárokba, hogy tovább kutassanak a vár egykori életéből fennmaradt maradványok után.