114 éve van a helyén, a belvárosi evangélikus templom oltára fölött a Getsemáne-kertben imádkozó Jézust ábrázoló kép. És most sem mozdítják el. Ugyanis be van falazva az oltártömbbe, igen nagy munka lett volna kibontani. Ezért helyben, állványról oldják meg tisztítását, javítását.

– Nagy érték ez a kép. Székely Bertalan az egyik legnagyobb festőnk – és festménye csodálatos alkotás. Nincs igazán rossz állapotban, ahhoz képest, hogy mióta függ itt. Ugyanakkor sok gyertyafaggyút kellett letisztítani róla – nyilatkozta a Miskolc Televíziónak Máger Ágnes festőművész, aki a gyülekezet tagjaként kisegítő feladatokat vállalt Seres László festőművész-restaurátor mellett.

Elmondta, nem komplett, vegyszeres, hanem úgynevezett natúr tisztítást végeznek, vegyszereket csak az utolsó fázisban, a restaurálásnál és a lakkozásnál használnak. A vásznat körülvevő belső keret, az aranyozott drapéria elég rossz állapotban van, ezért portalanítják, de másként nem nyúlnak hozzá, mert, ahogy a festőművész mondta, az olyan ékkő, amit kár lenne elveszíteni.

Máger Ágnes az olajfestmény művészeti értékeiről, különlegességeiről is beszélt.
– Nagyon érdekes technikával festette meg Székely. Az égbolt fenti, világosabb tónusainál egészen vékonyan, míg az alsó rész természeti környezetéhez, a kövekhez, ágakhoz vastag rétegben vitte fel a festéket. A mai festészeti trend szerint ezt pont fordítva használjuk – mondta, kiemelve: nagyon szépek, kellemesek a színek. Ugyanakkor ősziek – semmi nem utal arra, hogy húsvét, tehát tavasz van. A természeti környezet és Jézus sötét ruhája is azt sugallja, hogy Krisztus földi élete a végéhez ért.

Fantasztikus maga a teljesen centrális, szimmetrikus kompozíció is, ezt ugyanis általában kerülni szokták, itt viszont tökéletes technikával alkalmazza Székely a kép mondanivalója érdekében – hogy Jézus alakja legyen a középpontban.

–Az égbolt és föld fél-félkarélya öleli körbe Jézus alakját. Fent, a földi sors beteljesülését jelző sötét felhőzet közepén megvilágosodik az égbolt, fénye megvilágítja Jézus arcát, a reményt és a fentről jövő küldetést jelezve. A kör alsó részén a sötét kövek, száraz ágak az emberi világ sötétségére utalnak.

Az 1797-re elkészült templom felszentelésének 100 éves évfordulójára rendelte meg a képet a Miskolci Nőegylet. Azóta hirdeti a művészeti szempontból is igen értékes alkotás mindenkinek, aki betér a Luther-udvari templomba: az emberek magunkra hagyhatnak minket szenvedéseink közepette, ahogy Jézust tanítványai – de valójában nem volt egyedül, mert Istenhez fordulhatott, ahogy mi is, mindannyian.