– A Városligethez hasonlítható, csak jóval elhanyagoltabb parkban rendezték az edzőversenyt, ahol festett, állandó ellenőrző pontokra is bukkantam – idézte fel a történteket a miskolci sportoló. – A terep egyszerű, csak futni kellett a jó irányban. A sprint terepbemutatóját egy kb. 60-100 méter „széles”, 400 méter hosszú, két forgalmas utca által közrefogott parksávban tartották. Aznapra egyébként a mezőny többsége is megérkezett. Ez 38 ország több mint másfél ezer sportolóját jelentette, egyharmaduk a szebbik nemet képviselve. A magyarországi, 2011-ben Pécsett megrendezett Tájfutó Mesterek Világbajnoksága (WMOC) 3500 főnyi létszámához képest ez nem sok, de ennek a nagy távolság lehet az oka. A 11 férfi és ugyanannyi női kategória közül három selejtező csoportra is csupán egyetlen korosztályban (M65) volt szükség. A legtöbb kategóriában két futamba osztották a nevezetteket, de a legidősebbek és legfiatalabbak még egy futamot is alig-alig töltöttek fel.

A sprint selejtező napja előtti éjszaka végig zuhogott, s a versenyre sem hagyta abba. A nem vízálló papírra nyomtatott térképeket hiába csomagolták lehegesztett fóliába, a rövid futás alatt is szétáztak. Erről a napról három magyar eredmény ismert. Dániel Edit (Hegyi sport Szentendre) 46 indulóból 20., klubtársa, Zentai László 51-ből 34., Kovács Attila Gábor (Zöld Sportok Clubja) 72-ből 28. lett.

A mezőny még aznap délután továbbutazott Canela városába. A versenyközpont itt egy hotel szobányi méretű termébe zsúfolódott be. Viszont a sprintdöntő terepbemutatója legalább még gyalog is közel, 5 kilométerre esett.

– A döntő kellemes meglepetéssel szolgált – folytatta beszámolóját Kovács Attila Gábor. – A 130 méter magas, csodaszép Caracol vízesést körbevevő parkban futhattunk. Maga az erdő ugyan itt is a délelőttire hasonlított, ezért célszerűnek látszott kerülő sétautakat és rétcsíkokat választani. Eredmények szempontjából az A döntős Dániel Edit (46 indulóból) a harmincadik, magam pedig a szinte csak skandinávokból álló szintén A döntőben az 58. helyen zártam 72 indulóból. Zentai 15. lett 49 közül.

Az első szám eredményhirdetését a hivatalos megnyitón tartották. A klasszikus táv első selejtező futamán Kovács kategóriájában a legutolsó rajtidőt sorsolták ki a számára. Sao Francisco De Paula közelében egy ideális, IVF (Igen Vén Fickók) futóknak való terepet találtak. Ezen az 5,5 kilométeres, 90 méter szintkülönbségű, 10 pontos pályán 60:49 perces idővel az 55. helyen zárt 72 indulóból. A második selejtezőn már jóval változatosabb terep várt a mezőnyre. A pálya sem volt piskóta: 4,6 kilométer, 125 méter szint, 13 pont, melyet 54:47 perc alatt teljesített, s ez a 49. helyre lett elegendő.

– Fizikailag sajnos egyre gyengébbnek bizonyultam – mondta Kovács. – El is határoztam, hogy amint módom nyílik rá, változtatni fogok a többnapos versenyek alatti étkezési szokásaimon. A két selejtező alapján most csak a B döntőbe sikerült kvalifikáltam magam. Végül az 5,1 kilométeres, 170 méter szintű, 12 pontos pályán 69:50 perces időmmel a 13. lettem 69 indulóból. A magyar férfiak közül én mondhattam magam a legeredményesebbnek, mégsem voltam maradéktalanul elégedett. Annak örültem, hogy sérüléstől mentesen végig tudtam futni az öt versenynapot.

Messze a legsikeresebb magyar lett Dániel Edit, aki bravúros teljesítménnyel, alig 16 másodperc hátránnyal ezüstérmet szerzett. Igaz, csak 1 másodperccel előzte meg a harmadikat. Kovács azt viszont megnyugvással konstatálhatta, hogy nem szakadt meg a sorozata: 1994 óta, minden évben, megszakítás nélkül valamennyi WMOC résztvevője lehetett, és ezt rajta kívül senki nem mondhatja el Magyarországon.