Ő erre tette fel az életét – mondja Lehóczki Beatrix, aki 17 éve boldog házasságban él speciális mentő férjével. Tisztában voltam ezzel akkor is, amikor megismerkedtünk.  

A mi életünkben nem lehet tervezni. Be kellett rendezkednünk nekünk is erre, hogyha jön egy riasztás, akkor a férjem félóra múlva már úton van, ezért az autó mindig be van pakolva, mindig menetkész.

A mentést már befejezték, szerdán délután pedig már egy Amszterdamból induló géppel ér haza a magyar mentőcsoport. Lehóczki László soha egyetlen napot sem hagyott még ki, hogy ne beszéljen az otthoniakkal. - Én ilyenkor már visszafelé számolom a perceket és alig várom, hogy itthon legyenek – mondja Lehóczki Beatrix. 

- László fiunk tíz éve mindössze 4 éves volt, amikor apja Salvadorba utazott, hogy elkezdjék a mentést. Akkor azt mondtam neki, hogy édesapja azért megy, hogy segítsen az embereknek és mi nagyon büszkék vagyunk rá azért, amit a bajbajutottakért tesz. Ma is így érzem. Miközben ilyenkor nagyon aggódunk érte mi is, ugyanakkor nagyon örülünk, hogy tudott segíteni az embereknek Ecuadorban – mondja Lehóczki László felesége.

- Azt szokta mondani, amikor nem találnak élőt, amikor csak elhunytakat találnak, ahogyan most is, akkor az a családnak, a hozzátartozóknak hoz valamiféle megnyugvást, hogy meg tudják adni szerettüknek a végső tisztességet, hogy el tudják temetni, el tudnak tőle búcsúzni. Ő mindig szívvel lélekkel csinál mindent.

Ez a csapat úgy összeszokott már, hogy van, amikor csak egymásra néznek, és már tudják, hogy mit akar a másik. Sokszor beszélniük sem kell. Nagyon fegyelmezettek, mindenki tudja a dolgát.

- A 14. szülinapom után kéthéttel mehettem először menteni. Mindent, amit tudok, nevelőapámtól tanultam a mentésről, a kutyákról és erről a szakmáról – mondja Nikolett.

 

- Most két labradorral, Binivel és Bodzával dolgozom. Bini az idősebb, mondhatjuk, hogy most ő tanítja Bodzát és áttételesen ők is mindent Mancstól tanultak. Mancs tanította Radart, Radartól tanult Negró, Negrótól IQ, aztán Bini jön a sorban, végül most Bodza.  Mancs egy kivételes kutya volt – mondja Nikolett. Sajnálom, hogy csak egyszer, 2006-ban volt alkalmam vele együtt dolgozni. Mancs nagy szeretettel és örömmel végezte mindig a munkát. Egy kivételes, mentésre született kutya volt.