A mai Lillafüred környéke a 19. század elején-közepén kezdett népszerűvé válni az idelátogatók között. A környék első népszerűsítője Szűcs Sámuel jogász, Herman Ottó majdani sógora volt, aki számos vendéget invitált ide, és naplójában „kedves látvány”-nak nevezte a hegyeket, a „csepegő kő barlang”-ot, a házakat és a „nagy tavat”.

1846-ban meglátogatta a környéket Kazinczy Ferenc, aki „Magyar Tempé”-nek nevezte a völgyet. Szűcs Sámuel 1847. július 8-án ott volt Petőfi Sándor vendéglátói között is, akik kikocsiztatták a költőt a diósgyőri várba és Hámorba. A költőben maradandó emléket keltett a kirándulás, a látnivalók, és erről naplójában is megemlékezett: „Sokat vártam, de még többet találtam… Az ember azt gondolja, hogy legalábbis Helvéciában van, Helvécia [Svájc] valamelyik szebb vidékén”. Ide kapcsolódik, hogy egy korábbi okiratban olvasható a tájjal kapcsolatban a „Borsodi Svaicz” kifejezés is. A Hámor fölötti üdülőterület 1882-ben kapta a Lillafüred nevet. 1882 nyarán Soltész Nagy Albert (Miskolc polgármesterének, Soltész Nagy Kálmánnak a fivére) és Kubacska István kereskedő Bethlen András miniszternél tett látogatást, megköszönni a támogatását, egyúttal engedélyét kérték, hogy a területet „Bethlen-Füred”-re keresztelhessék.

A miniszter elhárította a megtiszteltetést, és azt javasolta, hogy keresztlányáról, Vay Béla lányáról nevezzék el az üdülőtelepet. Keglevich Béla gróf miniszteri megbízással kereste fel a környéket 1890–1891-ben, és „a Hámort a nyaralókra szerfelett alkalmasnak” találta, egyben javasolta turistautak kiépítését és egy szálló létesítését. A területen az üdülőtelkek kialakítása 1891-ben kezdődött, de a vendéglátás még csak a kezdeti lépéseket tette meg: a kis üdülőtelepen egy szálloda, az 1890–1892-ben épült Nagy-szálló és egy étterem volt, de 1898-ig már tizenegy magánvilla is felépült.

A szálloda terveit 1925-re már elkészítette Lux Kálmán építész, műegyetemi professzor, pályázati kiírás nem volt. Az építéséhez komoly tereprendezésre volt szükség, amit Révay Ferenc erdőmérnök vezetésével végeztek el. A korabeli Magyarország legnagyobb beruházásán mintegy kétezer ember dolgozott, a vállalkozók nagy része budapesti volt, miskolciak részmunkákat kaptak, közülük a legjelentősebb Árva Pál közreműködése volt.

A szálló már 1929-ben elkészült, de a felavatására csak 1930-ban került sor – visszafogott ünnepségsorozat keretében. 1945-ig a vendégek elsősorban a korabeli elit köreiből kerültek ki, kongresszusokat, konferenciákat rendeztek, híres személyiségeket láttak vendégül. Itt rendezték 1933-ban azt az írókongresszust is, amikor József Attila megírta az Óda című versét. Részben a Palotaszállóban játszódik az 1934-ben bemutatott, ma is népszerű Meseautó című film. A második világháború idején német, majd orosz katonák lakták, az 1950-es évektől, pedig SZOT-üdülő lett. Az épület 1993-ban a Hunguest Hotels szállodalánc tulajdonába került.