Milyen gyakran jártok Miskolcon?

Qka: Nem gyakoriság kérdése, minőség inkább. Tehát, amikor jövünk Miskolcra, akkor itt minőségi buli van és minőségi szórakoztatás. Egyébként az Egyetemvárost nagyon szeretjük! Most is, mikor jöttünk be a városba, akkor vacilláltam, hogy elkanyarodjak-e egyből balra föl az egyetemi részre, de nem, jöttünk tovább a Népkertbe, hiszen itt is jó bulik szoktak lenni. Itt már szerintem harmadik alkalommal vagyunk, vagy második, de voltunk már itt, az a lényeg, és látjuk, hogy a Sörfesztivált szeretik a városiak. De Miskolchoz köthető az egyik legjobb élőzenekaros koncertünk is, amikor még régen a Bahnhof nevű szórakozóhely létezett, akkor ott olyan teltház volt, hogy annyira meleg volt, hogy egy szál alsógatyában toltuk végig a koncertet.

Hogy telt a nyaratok, srácok?

Ricsipí: Nagyon jó volt a nyár! Direkt tettünk bele 2*1 hét pihenést, mert tudjuk jól, hogy a nyár főszezon, mint minden más zenekarnál, nálunk is. Tudtuk, hogy ahhoz, hogy minőségi fellépést tudjunk minden alkalommal prezentálni, az kell, hogy igenis rá kell pihenni a bulikra. Az igazán nagy fesztiválokon mindenhol felléptünk. Az is picikét meglepő volt számunkra – persze álszerény vagyok  –, de mindenhol óriási sikert arattunk.

Qka: Sőt nálunk most már valahol úgy működnek, mint nagyjából a menő fesztiválokon, hogy vannak olyan fix időpontok, amikor megyünk fellépni – kivéve azt a 2*1 hetet, amit magunkra szántunk –, és most már nem elég az egy szint, hanem kell rá egy VIP szintet is emelni. Úgyhogy nálunk is, amikor már tele volt a naptár, akkor elkezdtek még emelkedni, hogy akkor aznap még egy buli, még két buli, még három buli – tehát ott bizony szép tornyok alakultak ki. Úgyhogy nincs panaszkodás a részünkről, szuper volt a nyár!

Milyen terveitek vannak?

Ricsipí: Azt vettük észre, hogy a szeptemberünk több szempontból durvább, mint a nyár, mert egyszerűen nem akarják az emberek abbahagyni a fesztiválozást.

Qka: Nagyjából ott tartunk, hogy már 2018-ra is vannak nagyon szép lekötéseink, tehát nincs panaszkodás.

Ricsipí: Ettől függetlenül, ami friss és új dolog, leforgattunk egy videoklipet ebben a nagy sűrűségben. Már csak az a kérdés, hogy mikor fogjuk megvágni, mert ezt videoklipet mi is rendezzük, kivételesen. Néhány év kihagyás után, most újra elkezdtük saját magunknak rendezni a videoklipeket. Tervezzük azért, hogy szeptember végén, október elején azért el fog készülni. Abszolút nem állunk le – új számok, TV műsorok, minden ami kell.

Elég old scool hip-hop ikonnak számítotok, ti megéltétek a kazettás korszakot, VHS, internet. Melyik jött be leginkább?

Ricsipí: Mindegyiket másért lehet szeretni és másért lehet utálni. Régen, amit nagyon lehetett utálni, hogy nagyon nehezen lehetett beszerezni például a zenéket…

Qka: Most meg túl könnyen.

Ricsipí: Most ugye mindenki utálja, hogy itt van az internet – tehát, hogy mindenki a telefonját nyomkodja –, régen meg az volt a baj, hogy nem volt a kezünkben ilyen technika. Mi általában a pozitív oldalát látjuk a dolgoknak. Szerintem a mostani korban is van olyan dolog, amit lehet szeretni. Mi pedig próbálunk azért egy picikét fejlődni – na persze nem nagyon, tehát nem visszük túlzásba, mert szeretnénk saját magunkhoz hűek maradni –, de szerintem a mi zenénknek meg szövegeinknek van egyfajta stílusa, azért fel lehet ismerni, ha az ember hall minket a rádióban.

Qka: Írtunk egyébként erről egy dalt, a 80-as, 90-as, 2000-es éveket összefoglalva, hogy „minden változik, de a lényeg nem”. Tehát gyakorlatilag ebben is benne van, hogy minden kort szeretünk azért, amilyen. Mindegyik egy picit más, de mindegyik szerethető, és jó, és élhető, és mindegyikben van pozitív sugárzás, amit mi szeretünk.

Milyen házigazdának lenni? Milyen érzés, hogy most nem ti vagytok a főszerepben?

Qka: Nem, nem, nem, ezt rosszul látod, hogy nem rólunk szól. Ez csak rólunk szól!  Gyakorlatilag, most mi vagyunk a fő falat, és a többiek a köret.  Nem, mi mindenkit imádunk, szeretünk! Jó a házigazda szerep. Ez olyan pont, mint a rappelés. Tehát egy jó házigazdának nem kell túl sok mindent csinálnia. Tehát nem szabad túl soknak se lennie, viszont elbújnia sem szabad, viszont ritmusérzékének kell lennie. Ha pl. tudjuk azt, hogy 8-kor kezdődik egy esemény, és 1 órakor van vége, akkor nekünk kell játszani az idővel, a ritmussal, a közönséggel, hogy mennyire fárasszuk ki őket, mennyire hangoljuk rá őket egy-egy előadóra. Mikor van az, hogy pl. késik a főfellépő és akkor picit meg kell oldani ezt a szituációt, de ez mind a mi feladatunk, és mi ezt vállaljuk, szeretjük, ez egy jó kihívás. Ez így ébren tart.

A vasárnapi program

Nagyszínpad
17:00-18:00 Dorothy
18:30-20:00 Bikini
20:30-21:15 Vengaboys
22:00-23:30 R-Go

Xixo színpad
16:00-16:30 Gyerekprogram
16:30-17:00 Kovácsovics Fruzsina
18:00-18:45 Bestiák
19:45-20:30 Vastag Csaba
21:00-22:00 LL Junior.