A 13 éves, mindig mosolygós, szorgalmas kislány 1956. október 26-án az iskolából tartott hazafelé, útközben még be akart térni tejért a Búza téri Vásárcsarnokba. Egy eltévedt lövedék halálosan megsebezte, a forradalom és szabadságharc legfiatalabb miskolci áldozatává vált. Szemtanúk szerint a kezéből kiejtett piros tejeskanna még napok múlva is ott hevert az utcán. Egyik barátnője és osztálytársa így emlékezett vissza Emesére:

„Emese a szüleivel és a két testvérével az egykori Csányi Cukrászda felett, egy függőfolyosós épületben lakott, nem messze a Vörösmarty általános iskolától. Mi öt házzal odébb laktunk, gyakran játszottunk együtt, hol náluk, hol nálunk. Emese szobáját édesapja fogászati rendelőjén át lehetett csak nagyon csöndben megközelíteni. Életem első tejszínhabos gesztenyepüréjét egy Emesééknél tartott gyermekzsúron ettem. Később a család elköltözött a Tulipán tömbbe, melynek falán most az emléktábla van.

Soha nem felejtem halála napját, a megdöbbentő hírt. Édesapja jött át hozzánk, zokogva, megrendülten mondta: „Emese meghalt”. Még most is futkos a hátamon a hideg, összeszorul a szívem, ha visszagondolok a szörnyű napra. Emese emlékét a szívem mélyén örökké őrzöm, gyermekkori barátnőmet minden évben meggyászolom, október 23. számomra Misley Emese halálát jelenti.