Bármennyire meggyötörnek bennünket rémálmaink, és akármilyen bosszantó verejtékező homlokkal ébredni az éjszaka közepén, mert azt álmodtuk, hogy lezuhantunk egy toronyház tetejéről, vagy elkapott bennünket egy szörnyeteg, nem kell aggódni! Mint mindennek, még a rémálmoknak is van jó oldala. Bármilyen hihetetlenül hangzik, rémálmaink nagyban hozzájárulnak mentális és lelki egészségünk karbantartásához.

Az álmokat tanulmányozó tudósok a mai napig nem tudják pontosan, hogy honnan jönnek a rémálmaink, ahogy abban sem biztosak, hogy egyáltalán miért álmodunk. Azonban egy új elmélet szerint a rémálmok egyfajta szelepként, érzelmi lecsapolásként működnek, és alvás közben rajtuk keresztül dolgozzuk föl a bennünket ért egész napos stresszt, szorongásainkat és félelmeinket. Az álommunka során a tudatalattink az absztrakt félelmeinket konkrét rémálomképekké, konkrét történetekké alakítja.

Legyenek ezek bármilyen valószerűtlenek, szinte valóságként hatnak ránk. Amikor felébredünk, agyunk rémálmainkat valós történésként, valóban átélt élményként, emlékként fogja értelmezni. A rémálmok tehát olyan gyárként működnek, amelyek emlékekké alakítják a félelmeket. Erre mi szükség van? Az emberi elme sokkal könnyebben megbirkózik a konkrét emlékekkel, mint a homályos, meghatározhatatlan félelmek együttesével.

Lehet, hogy a rémálmainkról született emlékeink negatív érzésekkel töltenek el bennünket, de amikor az agyunk emlékekkel találkozik, automatikusan kikapcsolja a szorongást: a múltbeli dolgok miatt már nem kell pánikolni. Szóval ne féljünk, és ne aggódjunk a rémálmok miatt, mert nagyon hasznosak: eltávolítanak bennünket a félelmeinktől.