- Tavaly egy koncertsorozattal köszöntötte Mozartot, aki 260 éve született...

- A hangversenyeimen ő maga az ajándék. Az ő művészetét, az ő szellemét adom át a zeneszeretőknek. Több irányból közelítem meg Mozartot, hogy jól érthető legyen. Nagyon színes a műsor.

- Milyen műveket hallhatunk tőle?

- A műsort hármas tagolás alapján állítottam össze. Mozart nagyon komolyan vette a lélek nemesítését. Ez akkor valósítható meg, ha az ember, szépséggel, bölcsességgel és erővel él. Ezt komponálja meg a Varázsfuvolában. A hősei és velük együtt a nézők is átmennek ezen a hármas beavatáson. Először a szépség próbáján, később a bölcsesség és az erő állomásain. Utána történik meg a szemléletváltás bennük. Rájönnek, hogy Sarastro nem olyan sötét alak, az Éj királynője meg nem olyan jó fej, mint amilyennek gondolják. Igazából ebben a nemesedés, a folyamat a fontos. Nyúltam Mozart ötletét, és ugyanolyan tagolás szerint építettem fel a hangversenyt. A koncert eleje a szépség világába kalauzol bennünket. Itt játszom Mozart variációit egy francia gyermekdalra. Ezt Hull a pelyhes fehér hóként ismerjük Magyarországon. A Kis éji zene részlete, a Románc és egy templomi szonáta követi Mozarttól.

- Minden koncerteden megszólalnak a zeneszerző kortársai is. A Mozart koncerten kiket hívtál vendégségbe?

- Bach és Beethoven kihagyhatatlan. Bachhal az előzmények világába kalandozunk egy kicsit, Beethovennel pedig a későbbi korok irányába indulunk el. Bachhal és egy csodálatos Fantázia és fúgával a bölcsesség birodalmába lépünk. Ez nagyon erősen szerkesztett, precíz és pontos mű. Kicsit olyan, mint egy matematikai egyenlet. Azután Beethoven vezet át bennünket az erő birodalmába. Tőle a Holdfény szonátát játszom. Egy picit kilengünk így Mozart korából előre is, hátra is. A koncertet az erő eszenciájával, Mozart f-moll fantáziájával zárom. Ritkán játszott, rendkívül nehéz, de csodálatos mű. Szívből remélem, hogy Miskolcon ugyanolyan hatással lesz majd a kedves egybegyűltekre, mint az eddigi közönségeimre és nagyon fogják szeretni.

- Hogyan jellemezhető Mozart, mint ember és mint zeneszerző a jelen korból visszatekintve?

- Ő az az ember, akit imádna a mai bulvársajtó. Az egész élete olyan, hogy táptalajt, témát adna neki. Van egy csomó celeb, aki erre kifejezetten rájátszik. Ahogy látom, Mozartnak soha nem kellett volna… Egyszerűen olyan volt. Olyan fordulatszámon égett. Úgy viselkedett, és úgy viszonyult a többi emberhez. Amikor megtanulom valakinek a művét, szeretek arra gondolni, hogy a lelkét hagyta itt öt vonal közé kódolva. A pillanatnyi szellemi erejüket, kedélyállapotukat, hangulatukat beírják a kottába és elküldik nekünk. Olyan ez, mint amikor e-mailt írunk, továbbítjuk a világ a másik felére, és tulajdonképpen a szellemünk egy darabkáját küldjük el. Ugyanez történik. Oda, az alkotásba be van zárva a szerző. Minél mélyebben, minél jobban megismerkedünk a művel, annál inkább közel kerülünk hozzá, barátkozunk vele.

A hangversenyeken azért is szoktam beszélni, hogy még erősebb legyen a kapcsolat az alkotóval. Amikor Mozartot tanultam, az egy nehéz barátság volt, mert az ő jelleme nagyon távol áll az enyémtől. Bachhal könnyen barátkoztam, mert én magam is egy precíz, pontos, jól átgondolós, jó szervező, nagy teherbírású, sok munkához szokott ember vagyok. Bach is ilyen volt. Amíg Bach az univerzum rendje, addig Mozart a jó Isten mosolya. Nem érzem rajta, hogy bármiért meg kellene küzdenie, egyszerűen csak tökéletes. Úgy, ahogy van. Rá kell nézni a kottaképére, amit kiad a kezéből. Olyan, mintha már dolgozott volna egy nyomdai szedő azon a munkán, amit letett. Egy pontot nem kell hozzáírni vagy elvenni belőle. Szemben Beethovennel, akinél itt is, ott is látni, hogy átjavítja, áthúzza, zárójelbe teszi, kikaparja, visszaírja. Ő harcol, megküzd azért, hogy tökéleteset alkosson. Mozart meg úgy, ahogy van, zseniális. A tempóját is nagyon nehéz volt nekem magamévá tenni. Olyan típusú ember, aki egyik ponton egy kicsit felrobban az örömtől, azután a másik ponton még sírdogál egy kicsit, és ez váltakozik. Ha vele kell összebútorozni, az próbatételt jelent. Egy mű megtanulása hosszú együttlétet igényel. Hónapokba telik, mire beül az ember idegrendszerébe.

Sokszor éreztem azt, ha Mozarttal egy társbérletben kellene laknom, akkor valószínűleg bajok volnának. Bachhal nagyon könnyen költöznék össze. Ő biztos nem hagyná szét a zokniját. Biztos mindig rendben élne, szemben Mozarttal. Közben pedig egy zseniális figura. Ha elmegyünk bulizni, akkor Amadeust mindenképpen magunkkal kell vigyük, mert ő a party motorja. Olyan sárga gatyában visz bennünket partyzni, ami csak neki áll jól. Mi egy kicsit mosolygunk, amikor elindulunk, jaj, hát ez lehet, hogy egy kicsit erős, de azután rájövünk, hogy neki nem. Neki a felemás zokni is jól áll, amit reggel felvett, mert arra nem figyelt oda, hogy jókat húzzon fel. Mindenkinek rendel, ha nyer a kártyán. Persze eleget nem nyert, úgyhogy a végén mi álljuk a cechet, ha Mozarttal megyünk bulizni, abban biztosak lehetünk. Közben szelfizik, és kiposztolja, hogy jól érzi magát itt, Miskolcon a buliban velünk. Közben komponál az asztal sarkán. Mozart mindig valami mellett csinál valamit és amellett még valamit. Vibráló, nagyon magas energiatartományban élő figura. Izgalmas volt vele dolgozni.