Demeter Ervin kiemelte: 61 esztendővel ezelőtt egy lélekszámában kis nemzet világtörténelmet csinált, amikor felkelt a zsarnokság ellen. Felkelt, és életeket áldozott, harcolt. 1956. október 23-a a magyar nép szívének és lelkének egy darabja, ahol egyszerre lakozik büszkeség, hit és fájdalom. Büszkék vagyunk arra, hogy ki mertünk állni önmagunkért, hittünk a nemzet erejében, és mertünk harcolni céljainkért. Ugyanakkor fájdalom és gyász is van bennünk. Fájdalom a külvilág akkori értetlensége, gyász a megtorlások áldozatai miatt – mondta a kormánymegbízott. – Ma már azonban tudjuk, hogy ’56 szabadságharca a diktatúrák és az elnyomás elleni szabadságharc örök szimbólumává lett. Nem csak nemzetünk, hanem a világ történelmében is. ’56-ban a szabadság népe voltunk, és ma is azok vagyunk, mert hittünk az igazunkban, hittünk a hazánkban, és hiszünk ma is – fogalmazott.

– Az akkori fiatalok, akik 61 évvel ezelőtt az utcára mentek hétköznapi fiatalok voltak, ám ’56 októbere hősiességet és önfeláldozást követelt. És ők gondolkodás nélkül életüket áldozták szabadságért és függetlenségért. 1956 tiszta forradalmát nem a reformkommunisták, nem a rendszerkorrekcióban reménykedő értelmiségi elit indította, hanem az utca embere. Azok a fiatalok, akik az ostrom alatt születtek, akik nélkülözésben, diktatúrában nőttek fel, akiket az elnyomó hatalom zsigeri gyűlölete és a szabadság iránti mérhetetlen vágy szenvedélyes hősökké gyúrt, akik megértették, hogy mit követel a nemzet, és tudták: most meg kell védeniük a hazát – hangoztatta Demeter Ervin. Ezek a fiatalok nem óvatoskodó beszédeket tartottak enyhülést hozó reformtörekvésekről, hanem fegyvert ragadtak, hogy élére álljanak annak a szabadságharcnak, amelyben a gúzsba kötött, megnyomorított nemzet kiegyenesítette végre gerincét és ekképpen kiáltott: elég volt! – tette hozzá.

– 61 esztendővel ezelőtt a magyarok olyan léket ütöttek a zsarnokság hajóján, amelyet be lehetett ugyan törni, és vízen tudott maradni, de ezt a léket igazán soha többé nem tudták befoltozni. ’56 hősei beverték az első szöget a kommunizmus koporsójába. A rendszer összedőlt, bár a hatalmuk még egy ideig megmaradt. Dicsőséges forradalmunk és szabadságharcunk – ha később is –, de sikerrel járt. 1956 októbere után már nem lehetett úgy folytatni a szovjet típusú elnyomást, mint a magyar forradalom előtt. Ez a szabadságharc fordulatot hozott az elnyomó diktatúra megítélésben, és alapvetően meghatározta a későbbi alakulását is. Köszönettel és hálával tartozunk ’56 hőseinek, az októberi ifjaknak hősiességükért, hazaszeretetükért, tiszta, áldozatos küzdelmükért, amivel kivívták az 1956-os forradalom és szabadságharc győzelmét. Az, hogy ma itt állhatunk és bizalommal tekinthetünk a jövőbe, az 1956 hőseinek köszönhető -hangsúlyozta a kormánymegbízott.

Kriza Ákos, Miskolc polgármestere beszédének elején elmondta: a "szabadság, függetlenség, önrendelkezés" szavak különös erőre kapnak nemzetünk nagy forradalmi ünnepén, október 23-án, amikor a 20. század magyar történelmének legnagyobb hatású eseményére, az ’56-os forradalomra emlékezünk. – Arra a forradalomra, amely újra zászlajára tűzte Petőfi, Irinyi, Jókai jelszavait, mert a haza és a magyar nép becsülete megkövetelte. A rendszerváltás után született generációk demokráciába és szabadságba születtek. Számukra a forradalom egykori céljai már természetes részei a hétköznapoknak. Ezért sokszor nem is tudják pontosan meghatározni mögöttes tartalmukat. Szerencsések! - fogalmazott Kriza Ákos.

Mit is kezdhet egy 1998-ban született, lassan 20 éves fiatal Bibó Istvánnak azon a mondatával, hogy: „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”? - tette fel a kérdést a polgármester. - Mi, akik jól emlékszünk a rendszerváltás előtti időkre pontosan értjük ezt. 1956 szellemiségére gondolva pontosan ezért fontos, hogy újra és újra elmondjuk az új nemzedékeknek: a szabadság nem magától értetődő. Minden korszakban, minden nemzedéknek meg kell küzdenie érte:így volt 1848-ban, 1956-ban, és 1989-ben. Mai fiataljainknak meg kell érteniük, hogy nekik is van dolguk, küzdeni valójuk a magyar szabadságért. Mert csak az a nemzet marad fenn és marad szabad, amelyik büszkén újra és újra megküzd szabadságáért. Ellenáll, ha kell Bécsnek, ha kell Moszkvának és ha kell Brüsszelnek. - hangsúlyozta Kriza Ákos.

 – A történelmi pillanatokat nem lehet előre megjósolni. Azt viszont tudhatjuk, hogy a szolgalelkűség, a hamisság és a terror csupán ideig-óráig némítja el az embereket. Aztán elemi erőként tör a felszínre a közös akarat, hogy tenni lehet, tenni kell sorsuk alakításáért. 1956-ban a magyar nép két rövid hétre kivívta a függetlenségét. Az elszánt hazafiak a nemzeti büszkeség öntudatával úgy lázadtak fel a szovjet birodalom és helytartói ellen, hogy alig volt más fegyverük, mint a szabadság puszta szeretete.

- Ma, amikor félelem nélkül emlékezhetünk ’56 dicsőséges napjaira, mindannyiunk felelőssége, hogy gyermekeink megtanulják azt, amit mi már tudunk: nem lehet hazugságra és félelemre építeni egy országot, egy várost, de egy családot sem. Minden korban szükség van a tiszta beszédre és egyszerű szavakra. Ahogy minden korban ellen kell állni a szirének csábító énekének, akik a legcsodálatosabb hangok közepette vinnék a hajóskapitányt zátonyok és szirtek halálos sziklái közé. Nagy nemzeti ünnepeink, forradalmi dátumaink erre is figyelmeztetnek - emelte ki a polgármester.

 – Mi, akik egy szabad országban élünk, nem engedhetünk az 56-osok álmából! Nem azért haltak hősi halált a harcokban, nem azért tűrtek a megtorlás éveiben és vállalták a számkivetettséget, hogy mai szabadságunkkal könnyelműen bánjunk. Nem engedhetjük, hogy idegen hatalmak döntsenek arról, hogyan, s kikkel éljünk saját hazánkban. Ma is meg kell erősítenünk a világ előtt az 56-ban vérrel írt szabadságlevelet, amelyben az áll: büszkék vagyunk az országunkra, büszkék vagyunk magyarságunkra, és országunk, népünk sorsát magunk fogjuk alakítani. A hazafiság erejében bízva nem akarhatunk mást, minthogy mi dönthessünk az életünket leginkább befolyásoló társadalmi kérdésekben. – E tekintetben elvárhatjuk ugyanazt a megítélést, mint Európa bármely más országa. Nem többet, nem kevesebbet, de ugyanannyit, és ugyanolyat igen. Nem engedünk, mert nem engedhetünk se a ’48-ból, se az ’56-ból. Magunkhoz kell hűeknek lennünk egy válságba jutott Európában, nem máshoz.

Kriza Ákos kihangsúlyozta, emlékeznünk kell arra, ’56-ban hiába bíztak a forradalmárok abban, hogy majd Amerika és a Nyugat a segítségünkre siet és támogatja a szabadságharcukat. Naiv reménye volt ez akkor a felkelőknek. Nekünk pedig a történelmi tapasztalatok alapján fel kell ismernünk: mindig lesz olyan politikai, geopolitikai és gazdasági világhelyzet, ami nem lesz kedvező a magyarság számára. És ’56 ezért világító fáklya minden magyarnak. Ha túlerő is van, ha tele vagyunk árulókkal, ha az idegen szellem be is férkőzött közénk, akkor is megrázzuk magunkat, egységet kovácsolunk és fellázadunk az elnyomók ellen. - Küzdenünk ma is kell, a tét ma is, mint mindenkor a szabadságunk. Isten áldja a forradalmárokat, a mártírokat és áldozatokat! Isten áldja 56 hőseit! – zárta ünnepi beszédét a polgármester.

Az esemény a Miskolci Nemzeti Színház „Mára esőt mondanak” című, ünnepi előadásával zárult. A miskolci események részleteit, Nagy Attila színművész forradalmi napjait feldolgozó színpadi játék - Kis József történész iránymutatásával - Sényi Fanni dramaturg és Fandl Ferenc színművész közös munkája.

A korabeli dalok, a forradalom alatt illetve után született irodalmi művek, (Szabó Lőrinc, Ady Endre, Kányádi Sándor, Ignácz Rózsa, Petőfi Sándor, Kibédi Varga Áron, Eörsi István) mellett Nagy Attila saját gondolatainak, emlékeinek megidézésével egy elképzelt eseménysort tártak a nézők elé, ami fiktív történet ugyan, de akár így is eshetett volna.

Nagy Attila a miskolci forradalmi események meghatározó alakja volt. Szinte véletlenül került az események fő sodrába, mégis állta a sarat, sőt néhány napig Borsod megye „vezetőjének” számított. Az egyik legemelkedettebb pillanat volt, amikor ezrek előtt elszavalta a Nemzeti Dalt, ez máig egy ikonikus pillanata a miskolci forradalmi eseményeknek.

Fontos szerepet játszott abban, hogy a városi, megyei történések nem torkolltak vérfürdőbe, s abban is, hogy október utolsó napjaira Miskolcon helyreállt a rend. 1957-ben letartóztatták, 12 évi börtönre ítélték. Nagy Attila szerepét a színpadi játékban Farkas Sándor játszotta.