1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban. A kétszázezres 2. magyar hadsereg szinte teljesen megsemmisült a harcokban, pontos adatok ma sem állnak rendelkezésre a veszteségekről.
A 2. magyar hadsereg helyzete már hónapokkal a szovjet támadás előtt kritikusra fordult. Óriási, 26-27 ezer fős veszteségeket szenvedett az 1942 nyarától zajló harcokban, és nem sikerült teljesen elfoglalnia a Don-kanyart. Veszélyes hídfőállások maradtak a szovjetek kezén a Don "innenső", azaz jobb partján. Az el nem foglalt szovjet hídfőkből indultak ki Urivnál (január 12-én), majd Scsucsjénél (január 14-én) a Vörös Hadseregnek az egész arcvonalat széttördelő támadásai.
A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei 70 százalékosak voltak, az élőerő veszteségeit 125-128 ezer főre teszik. Ez a 2. hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma. Közülük 49-50 ezren estek el, s közel ugyanennyien sebesültek meg. 26-27 ezerre tehető azok száma, akik fogságba estek - és akik közül kevesen térhettek haza.