„Mi kell a nőnek?” – hangzik el az örök érvényű kérdés a filmekben, regényekben, és a való életben. Vajon miért értik meg oly’ nehezen egymást a két nem képviselői? Miért beszélnek el egymás mellett? Miért értelmezik ugyanazt a mondatot ennyire két különböző módon? Csányi Sándor ezeket a kérdéseket latolgatta önálló estje során, csütörtökön a MŰHÁ-ban. Az egyszemélyes vígjáték a stand-up comedy elemeit ötvözve mutatott rá mindennapjaink konfliktusforrásaira. A 80 perces előadás során a színész a férfiak szemszögből láttatta a nőket, akik bár „csodálatos rendszerben gondolkodnak”, ám a férfi társadalom számára oly’ sokszor érthetetlenek.

Rengeteg humor, zenei játék, és lankadatlan figyelem jellemezte Csányi estjét. Bár volt egy-két olyan poénja a színésznek, melyen nőként akár meg is sértődhettünk volna, de inkább csak mosolyogva nyugtáztuk magunkban: „ez bizony tényleg így van” (de ezt otthon senkinek sem kell megtudnia).

A vígjáték alapmotívuma szerint, Gusztáv felesége épp a szülőszobán vajúdik, s e csodálatos pillanatban a férj felidézi közös életük minden egyes meg nem értett pillanatát.

Mi teszi ennyire élvezhetővé a műsort?

Az, hogy rólunk és nekünk szól. A hétköznapi ember problémáit bújtatja színpadi köntösbe. Csányi Sándor, nemcsak rámutatott a pont(ok)ra, ahol félremegy a kommunikáció férfi és nő között, de megvilágította „a másik oldalt” is, melyet – valljuk be – oly’ sokszor elfelejtünk figyelembe venni.

Honnan jött a produkció ötlete?

Van nekem egy feleségem… – mondta nevetve a műsor utáni pódiumbeszélgetés során. Ebben a témában valahogy mindenki megtalálja a helyét. Olyan csodálatos dolog, hogy ennyire különbözőek vagyunk, és ennyire másképp jár az agyunk. Szerintem a normális férfi-nő a mai napig el tudja ezen szórakoztatni magát. Nagyon szórakoztató, hogy egész egyszerűen teljesen más rendszerben gondolkodunk. Például, ha egy nő beküld egy férfit a garázsba, hogy rakjon rendet, akkor az biztos, hogy ő az összes játékot előszedi. Mi férfiak, valóban egy dologra tudunk csak figyelni: ha valamit megtalálunk, ami megtetszik, akkor onnantól kezdve vége van a rendrakásnak. 

Fantasztikus dolog a nő, olyan csodálatos rendszerben gondolkodik, olyan csodálatosan falra lehet mászni tőle… – viccelte el megint a témát.

Csányi Sándor hivatalos Facebook-oldalán a következő bejegyzés olvasható:

Annyi sok jót kaptam az élettől, amiből szeretnék visszaadni valamit – fogalmazott. Én is viszonylag messziről indultam el, de valahogy mégis szerencsésen alakultak a dolgok, és valahogy ide keveredtem. De az jutott az eszembe, hogy biztos rengeteg olyan gyerek él az országban, akiknek ez komoly problémát jelent, és én szeretnék nekik segíteni.

Folytatta: ha az ember ezt szereti csinálni, akkor ez olyan, mint a sport, vagy a zene: ha van ehhez tehetsége, akkor nagyon jó lenne, ha esélyt kaphatna. Összegyűjtenénk 5-6 gyereket, akikkel szombat délelőttönként csinálnánk egy kurzust, ahol verset elemeznénk, gyakorolnánk, olvasnánk – tehát valami, amivel el lehet indulni. És akkor meglátjuk, hogy tavasszal, amikor jelentkezik a Színművészetire akkor, sikerül-e vagy sem. Ez az ő élete, neki kell csinálnia, csak valami lökést, valami segítséget adnék hozzá, hogy egyszerűen csak higgye el, hogy vele is megtörténhet.