A szabad lefolyású kéménytűz egy természetes folyamat, amely a füstelvezetőben lerakódott korom, vagy kátrány égése során jelentkezik. Koromégés esetén a folyamat csak pár perces, míg a kátrányégés - amikor a porkorom és a kén a kicsapódó vízpárával keveredve meggyullad - akár több órán át tarthat.  Ez utóbbi esetben a felszabaduló hő elérheti a 800-1300 C-ot is a lerakódott anyagok mennyiségétől függően. A rendkívüli hő hatására a füstelvezetők közelében lévő éghető födém, tetőszerkezeti elemek vagy szigetelő anyagok izzásnak indulhatnak és meggyulladhatnak. Cél tehát a kátrányképződés megelőzése.

Kátrány elsősorban akkor keletkezik, ha vizes, vagy nyers fát égetünk. Az is gondot okoz, ha a tüzelés során kevés a levegő, a füstgáz hőmérséklete 74 C-fok alá csökken és a benne lévő vízpára kicsapódik, ami akár a lángtérben is bekövetkezhet. Kerülni kell a túlméretezett tüzelőberendezést, amikor az alacsony hőmérsékletű vízkörre nagy teljesítményű kazánt kötnek. Ugyancsak gondot okoz a hőfokszabályozós kazánok helytelen beállítása, ha a kazán 60 foknál automatikusan lezárja a levegőt, a visszatérő víz pedig lehűti a füstgázt. Ezek kiküszöbölésével a kéménytüzek megelőzhetők.

A Katasztrófavédelem szakemberei emellett néhány fontos egyéb tudnivalóra hívták fel a figyelmet. Eszerint a nyílt lánggal működő fűtőberendezések telepítését minden esetben szakember végezze, és biztosítani kell a készülékek és füstelvezetők rendszeres felülvizsgálatát. Gondoskodni kell a megfelelő oxigénmennyiség folyamatos utánpótlásáról, amely a tökéletes égés alapfeltétele. A padlástérben tisztán kell tartani a füstelvezető környezetét, és el kell távolítani innen a gyúlékony, éghető anyagokat. A fűtőberendezést csak a gyártó által meghatározott tüzelőanyaggal lehet üzemeltetni, a vegyes tüzelésű kazánban nem szabad műanyag hulladékot égetni.

Ha mégis megtörténik a baj, értesítse a Katasztrófavédelmet a 105-ös, vagy a 112-es telefonszámon!