Megsárgult könyvlapok, nippek, régi pénzérmék és tányérok keresték új gazdáikat, de kézműves termékekkel is találkozhattunk a februári rágiségvásárban.
Ilyenkor előkerül minden, ami régi, ami ritka, amiről emlékek jutnak az eszünkbe. Volt itt minden, ami még "bármire is jó lehet", vagy amiről a nagymamánk illata jutott eszünkbe. Olyan használati tárgyak, amelyeket ezer éve nem láttunk már, csak az emlékeinkben élt róluk sztori, még a gyerekkorunkból. Mindenki találhatott itt valamit, ami kézzel készített, faragott, hímzett, vagy batikolt. Ezernyi csecsebecse, melyek melegséggel töltik el a szívünket – nem csoda, hogy hónapról hónapra tömegeket vonz a város szívébe, ez a vásár.
Van, aki konkrét céllal érkezik a Széchenyi utca macskaköveire, ezeken a vasárnapi délelőttökön, de akadnak olyanok is, akik "csak" nézelődni jönnek, majd beleszeretnek valamibe, amire már oly rég' vártak.
Akadt itt több mint 60 éves asszú, ami még a nagypapa kredencéből nézett ránk délutánonként, régi pénzérmék, amelyek után áhítoztunk gyerekként, hisz' akkor még nem rendelkeztünk önálló keresettel, de akadt itt a már megszokott könyvkínálatból is jó néhány.
További hírek
Olvasnivaló
Népszerű
Népszerű videó
Ajánlat
