Hagyománynak számít, hogy a miskolctapolcaiak időnként összegyűlnek, és kitakarítják az ország egyik természeti különlegességét, a Békás tavat. Egy évszázada már feljegyezték, hogy a Tapolcára vezető út bal oldalán „működik” egy 27–30 C-os termálforrás. Percenként 600–2000 liter víz tört a felszínre, amely tavat alakított ki, a felesleg elfolyt a Hejőbe.

A tavacskát Hattyú-tónak nevezték, az egyszerű fahídon megközelíthető szigetecskét pedig Szerelem-szigetként ismerték. A korabeli sajtó szerint az 1980-as évek második felében parkkövezést, fenékkotrást, kavicsozást végeztek. S ennek eredményeként a forrásvíz hol felszínre tört, hol eltűnt. Megjelent benne a fésűs békaszőlő és a hínár (amerikai átokhínár). A tó környékén védett a mocsári ciprus, az enyves éger és a mezei juhar. A Békás-tó elnevezés az esténként felhangzott békakórusnak szólt, a kis sziget padjain gyakran megpihentek a parkban sétálók. Csaknem 50 hőforrás tör fel itt a talajból, Magyarországon csak Hévízen található hasonló természeti jelenség.

2011-ben a tó környékén is feltörő termálvíz teljesen feláztatta a területet, amelyet a Miskolci Városgazda Kft. szakemberei speciális eljárással mentesítettek a nedvességtől.

A források közül a leghidegebb 26, míg a legmelegebb 31 fokos. A karsztvizet időnként takarítani kell, mivel elhínárosodik, elszemetesedik. Egy időben hínárevő halakat is telepítettek a tóba, de az ördöghínár nevezetű növény ciánt termel, emiatt a betelepített halak azt nem tudják elfogyasztani.

Tóth Pál, a Tapolcafürdőért Egyesület tagja a Békás-tó „gondnoka”, aki csaknem egy évtizede önkéntesként takarítja a tavat, az óév utolsó perceit is a tóban töltötte, majd „átúszott” 2016-ba. Ezzel ünnepelte a tó aznapi megtisztítását, majd január 1-jén délután az egyesület tagjaival köszöntötték az újévet hagyományos módon: Tóth Pál a tiszta forrásvízben megmártózva, a többiek pedig a parton énekelve, pezsgővel koccintva.