Bánhidi Bence, Bodó Richárd, Faluvégi Rudolf, Borsos Tamás, Gazdag Tibor – most komolyan, aki nem követi figyelemmel a hazai férfi kézilabda-bajnokság küzdelmeit, azok ismerték ezeket a játékosokat a kézilabda Európa-bajnokság előtt? Talant Dujsebajev szövetségi kapitány olyan fiatalítást kezdett meg a válogatottnál, amire régen volt példa. Sőt, az olimpiai részvétel szempontjából rendkívül fontos Eb előtt, az utazó keret kihirdetésénél sem volt „szívbajos”: kihagyta a csapatból azt a Császár Gábort, aki hosszú évek óta megbízható és eredményes irányítója volt a nemzeti csapatnak. (Arról már nem is beszélve, hogy nem számít a kapitány Ilyés Ferencre és Lékai Mátéra sem!)

A lengyelországi Európa-bajnokság első mérkőzésén legyőztük a lelkes montenegróiakat. Mondhatjuk, kötelező győzelem. Ami miatt igazán érdekes volt a mérkőzés a szurkolók – és vélhetőleg a szakma számára is –, az amiatt volt, hogy vajon hogyan teljesít „éles” helyzetben a csapat. Nos, az eredmény (32-27) és a játék is mutatta: összeszedett, jól felépített, az elsőbálozó fiatalokat és a tapasztalt rókákat kitűnően ötvöző válogatott futott neki az Eb-nek.

A tapasztalat azt mutatja, a magyar szurkoló hajlamos a győzelem okozta hurráhangulatban már dobogót – mit dobogót, Eb-címet vizionálni! Jó, jó, kellenek az önbizalomnövelő mérkőzések; mindenki tisztában van azzal is, hogy fontos egy nagy tornát ilyen magabiztosan kezdeni; s Dujsebajev is lenyilatkozta: ő azzal számol, hogy egyenes ágon jutunk ki az olimpiára, magyarán megnyerjük az Eb-t. De: nehéz megítélni egyelőre, hogyan teljesít ez a magabiztos, de még kevés nagy csatát megélt csikócsapat az igazán kemény mérkőzéseken. Az új hősök még csak most fognak megszületni!

Azt mindenesetre leszögezhetjük: rég néztünk végig ilyen nyugodtan egy férfi kézilabda-mérkőzést a magyar válogatottal. S rég vártunk már ennyire egy újabb összecsapást! Hétfőn az oroszok, szerdán a dánok következnek – s egyszer csak összehoz minket a sors a franciákkal is…