Háromnegyed órányi színes filmet rejtettek a tekercsek, amelyek Rákosi utolsó 15, száműzetésben töltött évét ábrázolják. Eddig fehér folt volt Rákosi életének utolsó szakasza, csupán néhány fotót ismerhettünk – mondta a Vasárnapi Blikknek a történész.

Rákosit 1956 nyarán távolították el a hatalomból, és a Szovjetunióba küldték, hivatalos megfogalmazás szerint gyógykezelésre. A politikus sokáig azt hitte, hogy hazatérhet. Eleinte fényes ellátást kapott, előbb egy Moszkva melletti kormányüdülőben, majd a Fekete-tengerhez közeli ötszobás dácsában lakhatott jakut származású feleségével.

Sorsának rosszabbra fordulását annak köszönheti, hogy állandóan nyüzsgött, levelekkel, javaslatokkal és kérésekkel bombázta a moszkvai és a magyar elvtársakat. Láthatták, ha hazaengednék, akkor nem maradna nyugton – vélte Bartal Csaba, aki szerint Kádár János pártfőtitkárnak különös oka volt arra, hogy elődje ne térhessen haza.

– Rákosi tisztában volt Kádár bűneivel, és Kádár okkal tartott attól, hogy Rákosi visszafordíthatatlan lavinát indít el, ha elkezd beszélni – tette hozzá Bartal Csaba.

Rákosi akkor döbbent rá, hogy soha nem térhet haza, amikor a kirgizisztáni Tokmakba küldték, amely a cári időkben is száműzetési helynek számított. Itt egy másfél szobás lakásban kellett meghúznia magát, még vezetékes víz sem volt. Élete végén jobb körülmények közé került, amikor Gorkijba költözhetett, majd 71-ben meghalt.

– Rákosi saját párttársainak köszönhette, hogy száműzetésben élte le élete végét. De jobban járt, mintha börtönbe vetették volna – összegezte Bartal.

A II. világháború után hatalomra kerülő Rákosi Mátyás a magyar történelem egyik legnépszerűtlenebb alakja. Ő építette ki a kommunista diktatúrát az országban, amelynek során több tízezer embert börtönöztek be, még többet telepítettek ki. Valóságos személyi kultuszt épített ki, de Sztálin halála megrendítette addigi korlátlan hatalmát.