Legalább 4-5 éve megszokhattuk az egész országban, itt Miskolcon is, hogy van egy párt, amelynek politikusai a többieknél mindent jobban gondolnak, mindent jobban mondanak, és mindent jobban tennének, ráadásul ezt, für alle Falle, még a saját mellükre is kiírják. Így aztán a becsületes pedagógussal, aki annak előtte normális embernek hitte magát, könnyen megtörténhet, hogy belépve a Jobbikba, egyben belép a tévedhetetlen mindentudók klubjába is. Onnan aztán már nincs visszaút.

Ez történt a Jobbik választókerületi elnökével is. Elnök Úr a nagy esemény óta elvbarátaival versenyt futva osztja az észt Miskolc jobb sorsra érdemes polgárainak, mi pedig, félművelt miskolciak, akik még nem világosodtunk meg a „jobbik” úton, nem tehetünk mást, hallgatjuk őket és közben félve az ég felé pislogunk. „Uram, még ne, most még ne …”.

Az élet így sokkal egyszerűbb ám Miskolcon. Mert mi történik, ha mondjuk, az egyik miskolci villamoson két család összeszólalkozik, és az indulatok elszabadulván, verekedés tör ki köztük. Először a kalauz megállítja a járművet, és megvárja, hogy kijöjjön a rendőrség rendet teremteni. Másodszor, a villamos folytatja az útját, a rendőrség pedig megfogja a rendbontókat és eljár ellenük.

Eddig az ügy mindenütt a világon hasonló módon játszódott volna le, mint a mi városunkban. Most jön azonban a miskolci specialitás, a jobbikos sajtótájékoztató. Amelyen a radikális párt politikusa dörgő hangon, ellentmondást nem tűrve imígyen szól:

„Miskolcon a tömegközlekedési eszközökön egyre több az erőszak, … a villamosokon az utasokat szabadon terrorizálhatják, megverhetik. … Egyre több utas és járművezető fél a járműveken. … Ezért ő rendőröket, intézkedő rendészeket kér a járművekre, mégpedig a lehető leggyorsabban.”

Ezekről a mondatokról sok mindent el lehet mondani, a legkevésbé azt, hogy politikushoz méltóak. Általánosítanak, félelmet gerjesztenek, és a probléma megoldását illetően meggondolatlanok, komolytalanok.

Nem tudok róla, hogy készülnek bűnügyi statisztikák a tömegközlekedési eszközökre vonatkozóan, de nagy tétben mernék fogadni, hogy nem. Mint ahogy arra is, hogy nem nő az erőszak a villamosokon, sem a buszokon. Ezzel szemben viszont igaz, hogy az etnikai kisebbség aránya az összlakosságon belül növekszik, ezért aztán sanszos, hogy a villamosokon is egyre többen utaznak a közülük kikerülő utasok.

Kérdem a Jobbik politikusait, mi a céljuk azzal, hogy egymásnak uszítják a többséget és a kisebbséget? Milyen városban szeretnének élni, ahol, mint most Miskolcon, rend van, a rendőrök kellő számban járják az utcákat, és a járműveken is nyugodtan utazhat a miskolci polgár. Vagy olyanban, ahol polgárháborús helyzetben néz farkasszemet roma és magyar, mint ahogy ez történt Gyöngyöspatán, vagy Sajóbábonyban annak idején. (Nota bene, azt a konfliktust is nagyrészt a jobbikos gárdások szították központi irányítással.)

Vagy esetleg olyan városban szeretnének élni, ahol nyilaskeresztes, pardon, árpádsávos karjelzéssel földíszített géppisztolyos „gárdások” járják az utcákat és ahol a lakosság megfélemlítve iszkol a falhoz lapulva, mert:

„ahol zsarnokság van, mindenki szem a láncban, belőled bűzlik és árad, magad is zsarnokság vagy.”

Mert szelektív terror nincs, ha a lakosság egyik részét terrorizálják, akkor ott senki nem úszhatja meg az elnyomást, ennyit kellett volna csak megtanulni a történelemből.

Ez a meglehetősen infantilis hatalom felé nyomulás megmosolyogtató és ijesztő egyszerre, még akkor is, vagy éppen akkor, ha álszent kiskutyás fotók váltogatják a fenyegető, pardon, „radikális” szónoklatokat.

Ami pedig a választókerületi elnök Úr konkrét intézkedési javaslatát illeti, a naponta közlekedő ca. 250 miskolci tömegközlekedési járművön alkalmazott két-két rendőr, vagy rendész alaphangon 750 millió forintba kerülne évente Miskolc városának. Ezt két perces munkával ki lehet számolni.

Elnök Úrnak mégsem sikerült, hiszen, ha megtette volna, akkor egészen biztosan nem állt volna ki a közönség elé ilyen irreális, és ezért komolytalan javaslattal.