A Karacs Teréz Kollégium egykori igazgatóhelyettese pedagógusként a fiatalokért dolgozott, költőként a Kelet irodalmi alkotócsoportnak volt meghatározó tagja.

Az emléktábla-avatáson költőtársai Szabó Bogár Imre verseit szavalták, melyeket a szerző élete utolsó éveiben írt.

Fecske Csaba költő az eseményen úgy fogalmazott: „ő egy gyémánt ember volt. Egy olyan ember, akinek a gerince inkább törik, mint hajlik. Aki az igazsága, vagy a vélt igazsága mellett mindig minden körülmények között kiáll. És nem volt tekintettel mások véleményére, hogyha az igazságról volt szó, szóval gyémánt ember volt. az erkölcsét tekintve, az élettét tekintve.”