Pontosan egy évvel ezelőtt jártam utoljára a Lillafüredi Pisztrángtelepen. Forró, augusztusi nap volt, és én semmi másra nem vágytam, csak egy kis csendre, nyugalomra valamint az utánozhatatlan lillafüredi pisztráng ízére a számban. Nos, eltelt egy év, nincs kevesebb dolgom, és a pörgés sem lett enyhébb, így most is elkapott a természet és az egyedülálló ízvilág utáni vágy. Márpedig ha valami befurakodik a gondolataimba, akkor onnan nincs menekvés: így elindultam az Újmassa felé vezető kanyargós, erdei úton.

Az őskohóhoz érve az út jobb oldalán megpillantottam egy mesebeli, erdei házikóra emlékeztető kuckót: fából faragott kerítés, takaros kis udvar, virágos bokrok amerre csak a szem ellát. És egy táblát, melyen ez állt, Vendéglő a Pisztrángoshoz. Ekkor ugrott be, hogy a Pisztrángtelep tulajdonosa, Hoitsy György körülbelül egy hónapja a halsütöde után (vagyis helyrajzilag: előtt) nyitott egy éttermet is. Az udvarra betérve meg is pillantottam a halkedvelői körökben jól ismert tulajdonost, aki lelkesen kezdte ecsetelni, az étterem létrejöttének körülményeit.

– Szerettünk volna egy kicsit magasabb színvonalú, illetve másféle kínálatot is bemutatni. Itt filézett halakat árulunk, egészben sült pisztrángunk jelenleg csak fentebb van. Itt minden halunk szálkátlanított – hozta meg még jobban a kedvem az ételhez Hoitsy György. A pisztrángokon kívül van itt ponty, kecsege, harcsa, illetve szibériai tok is. Itt mindent saját kezűleg készítenek: még a desszerteket, köreteket, friss salátákat is. Saját maguk által füstölt halak kerülnek az asztalokra, s még külön fűszerkertjük is van.

A lillafüredi telepről érkezik a pisztráng, ha kell naponta akár többször is, hiszen csak 350 méterre van – tudtam meg, miközben megérkezett az asztalomra egy hal alakú tészta, és ezzel egyből áteveztünk az ételek „elemzésére”. A tulajdonos elmondta, amikor megnyitottak az ő ötleteit készítették el, ám mostanra már itt van egy új, fiatal, kreatív szakács csapat, melynek tagjai szintén találnak ki ételeket. Így ez egy igazi csapatmunka.

A hal alakú tészta (ahogy én első körben elneveztem magamban) tulajdonképpen egy leveles tésztába tekert pisztrángfilé volt. Már akkor megfogtak (vagy horgász viccel élve, kifogtak) volna maguknak, ha „csak” egy szimpla szálkátlan pisztrángot kapok. Mert be kell valljam töredelmesen, a szálkák kerülgetése az egyetlen, ami olykor-olykor elveszi a kedvem a halételektől. Annak köszönhetően, hogy még köntösbe is bújtatták, kicsit újra gyereknek éreztem magam, amire csak ráerősített Gyuri „reklámja”, mely szerint valamivel meg akarták fogni a gyerekeket is. Hát engem fix, hogy sikerült! Rendkívül aranyos ez az étel – igen, ez a legjobb szó rá. Nem csak ízletes, kreatív, szájban olvadós, de egyszerre aranyos is a maga bors szemével, és leveles tésztából formált hal alakú köntösével. A friss uborkasalátától pedig nincs, ami jobban passzolna egy ilyen nyárvégi, augusztusi napon a friss hal mellé. Hatalmas pacsi Tomán Lászlónak, aki saját kezűleg bugyolálta be a lillafüredi pisztrángomat a leveles tésztás köntösébe, miután a piros paprikás, borsos, currsy, kicsit kurkumás fűszerben megforgatva meg is grillezte azt.

Ezek a pisztrángok Európa legjobb takarmányát fogyasztják, és ivóvíz tisztaságú vízben tengetik a mindennapjaikat. Hoitsy György fél óránként eteti a halakat, amelyek 18 medencében lubickolhatnak, a házigazda saját kezűleg épített és tervezett Európában egyedülálló víztisztító rendszerének köszönhetően.

Egy hónapja nyitottak, s a hírük szájról-szájra terjed, akárcsak a népmese. – Ide leginkább az ínyenc vendégek jönnek, akik valami különlegességre vágynak. De nem csupán a halételek terén számíthat itt az ember különlegességre, hanem a kávé – a fekete csoda – sem akármilyen: – A debreceni Tóth Gábor, a Black Sheep tulajdonosa hasonló őrült a kávé terén, mint amilyenek mi vagyunk hal terén – fogalmazott Hoitsy György. Különböző helyekről vásárolja fel a kávébabot, és saját maga pörköli meg. Így a Vendéglő a Pisztrángoshoz étlapján Brazíliából és Kolumbiából származó arabicaból, és Indiából származó robusta kínálatból választhatunk a hal után egy életet jelentő, igazi feketét.

Nos így történt, hogy az újmassai árnyékban egy új, általam még nem ismert helyre bukkantam, ahol régi ismerős arcok munkálkodnak azon, hogy a környék legfrissebb halából valóságos alkotás szülessen. A hétre tehát degeszre ettük magunkat, de pár nap múlva, betérünk még néhány miskolci "kincsesládikába".