A városban állomásozó katonai alakulatok tisztikara az éjszakát a Pannónia szállóban töltötte, ünnepelt. Ugyanilyen tömeg volt a színházzal szemben az Abbázia kávéházban. Augusztus 5-én elrendelték a hadi menetrend életbe lépését, hiszen az orosz–német határincidensek túl közel estek a monarchia határtelepüléseihez. Augusztus 6-án beállt a hadiállapot a monarchia és Oroszország között is, majd tíz nappal ezután frontra indultak a miskolci 10-es honvédezred katonái. Az ezred vonulásáról mindössze egy képet ismerünk, amely a Széchenyi utcán az Aranyszarvas gyógyszertár és a Pannónia szálloda közötti szakaszon készült. A bevagonírozás a Tiszai pályaudvaron történt, ahol még a miskolciak elbúcsúzhattak hozzátartozóiktól.

A Miskolczi Napló augusztus 18-ai száma, amikor tájékoztat arról, hogy „Elmentek a honvédek”, felhívja a városlakókat, hogy „A király születésnapjára lobogózzuk fel a várost!”, majd jelenti, hogy a lap „hivatalosan cenzurált távirati híreket” közöl. A cenzúra végigkísérte a háborús éveket, s a frontról is cenzúrázott lapok érkezhettek. Ezért van különös értéke a korabeli katonanaplóknak, jóllehet hivatalosan ezek írását is megtiltották.

A miskolci 10-esek megjárták a háború mindhárom frontját: Galíciát, Észak-Erdélyt és az olasz Piave–Isonzó frontot. A múzeumi, levéltári, vagy családban őrzött hagyatékok között mégis nagyon ritka az olyan napló, amelynek tulajdonos írója végigjárta mindhárom hadi helyszínt. A legtöbbjük hadifogolynapló, s ezek keltezése 1914–1915, a galíciai front. A hivatalos katonai jelentések arról szólnak, hogy térségünk katonáit itt vetették be, s a przemysli erőd védelmében, kitöréseiben szenvedték el a legnagyobb áldozatokat.

Przemysl Bártfától északkeletre, a magyar határon túl, ma Ukrajna területén található (akkor Nyugat-Galícia volt). 1914. november 12. és 1915. március 22. között több ostroma is volt a San folyó parti erődítményrendszernek. A védelmet főleg magyar ezredek, katonai egységek biztosították. Az erődrendszert – amelyet az oroszok körbezártak – ezer ágyú, lőszer és fegyverraktárak sokasága védte. Amikor az élelmiszerkészlet elfogyott – 1915 januárjától – 9000 katonalovat vágtak le, de előtte felélték a konzerv- és más élőállat-állományukat.

A vár feladása előtti kirohanáskor 10 000 katona halt meg. A kortárs kiadvány katonai szempontból mérlegeli, hogy mi volt az erődítmény felrobbantásának, majd feladásának hatása és stratégiai jelentősége. Végül megtudjuk, hogy 117 000 katonáról volt szó, aki vagy meghalt, vagy hadifogoly lett, ha szerencséje volt, valamelyik sebesültszállítmánnyal visszatért Miskolcra, ahol Magyarország első, a galíciai fronthoz legközelebb eső hadikórházát alakították ki. Mi ezt úgy ismerjük, mint a Sajó parti kolerakórházat, illetve annak mára maradt temető-töredékét. (Folytatjuk)

Dobrossy István