A Szemere-szobor elkészíttetésében földbirtokosok és középosztálybeliek mellett a megye és a város is mecénás szerepet vállalt. Az egész alakos szobor teret kívánt. Eleinte a létesítendő Fürdő térre (mai Erzsébet tér) tervezték. Azonban Kossuth Lajos szobra foglalta el helyét. Ez volt Miskolc első szobra, és Magyarországon az első egész alakos köztéri szobor is.

A Szemere-szobrot Róna József készítette el, de éveken át a vármegyeháza pincegarázsában tartották, mert a politikai helyzet nem tette lehetővé felavatását. Végül a vármegye háza melletti téren 1906. november 11-én avatták fel.

Az eseményre a kormány, a parlament és a Tudományos Akadémia is küldött képviselőket, de számos egyesület, intézmény is megjelent. A Szemere-családot többen képviselték. Lévay József felolvasta „Szemere szobránál” című ódáját.

Szemere Bertalan szülőfaluja Vatta volt 1912. augusztus 27-én. Az elszegényedett, régi nemesi család harmadik gyermeke a sárospataki református iskolába járt, majd tízévesen a miskolci evangélikus iskolába helyezték át.

Németül tanult és végül jogászként diplomázott. Miskolc város 1842-ben indított első lapját, a Miskolczi Értesítőt a megye hivatalos közlönyévé tette.

A szabadságharc idején mint Felső-Magyarország kormánybiztosának ebben a lapban jelentek meg tájékoztatásai, utasításai, közlendői. 1848-ban először belügyminiszter, 1949. május 2-ától pedig miniszterelnök is lett.

A világosi fegyverletétel után külföldre ment. 1951-ben távollétében ítélték halálra. Évekkel később amnesztiát kapott. De csak négy évvel halála előtt térhetett haza, Pestre. Szemere Bertalan1869. január 18-án halt meg.

Szemere Bertalan menyének köszönhető, hogy az ő és a fia hagyatékának megmaradt része 1920-ban a miskolci múzeumba került. Ezt a hagyatékot egészítette ki Horváth Lajos adománya. Ő Szemere Bertalan egyik titkára volt.

A levélgyűjtemény újszerű volt. Többek között tizenöt darab levelet Kossuth Lajos írt és ezeknek mindegyike megrázó drámaisággal világítja meg a közeledő tragédiát. De voltak levelek Görgey Artúrtól, Damjanich Jánostól, Perczel Mórtól és Arany Jánostól is.

Ez az anyag 1953-ban – az államosítás után részben a megyei könyvtárba és a levéltárba került. A Herman Ottó Múzeum papszeri épületében jelenleg is látható a „Szemere-szalon” a korszak reprezentatív közéleti és magánjellegű portréival.