A Time.com kedvező híreket hoz azoknak, akik nem szívesen penderítik ki a kutyájukat a hálószobából. A négylábú társak ugyanis nem hogy rontják az alvásunk minőségét, hanem – tudósok szerint – még akár jobbá is teszik a pihenésünket. A Mayo Clinic tanulmánya persze felhívja a figyelmet az állattal való együttalvás megfontolandó aspektusaira is.

A kutatásban 40 olyan felnőtt vett részt, akik vagy ugyanabban az ágyban, vagy csak közös szobában aludtak kedvenceikkel. Mind a kutya, mind a gazdája mozgásfigyelő eszközöket viselt hét éjszakán keresztül, majd az alanyoknak be kellett számolniuk arról, hogyan töltötték ők és jószágaik az estéket.

Az eredmények azt sugallják, hogy a hálószobában tartózkodó állat nem rontja különösebben az alvás minőségét, mint amennyire azt a kutatók előre feltételezték. A szobájukat kutyussal megosztó emberek az ágyban töltött idő 83 százalékát tudták alvásra fordítani, és 80 százalékuk teljesen elégedett volt a pihenés minőségével is.

Akik viszont az ágyukba is beengedték a kutyát, azok már egy hajszálnyival kevesebbet tudtak pihenni. 80 százalék alvási hatékonyság volt a maximum, ami azért nem rossz eredmény. Főleg, hogy többször felébredtek az éjszakák folyamán, mint azok, akik egy helyiségben szundítottak az állataikkal.

Ha valakinek emberi alvótársa van, akkor más jellegű a pihenés maga is. Akik a franciaágyukat osztják meg másodmagukkal, jobban tudnak pihenni, mint az, aki egyedül tér nyugovóra.

Az arizonai Mayo Klinika alvásspecialistája szerint a gazdának biztonságérzetet ad, ha a kutyája őrzi az álmát: "Egy doromboló cica vagy egy szépen szundikáló kutya mellettünk - megnyugtató hatással lehet ránk, amitől jobban is alszunk."

Viszont ha több állatunk van, akkor az esti nyugalom megzavarása is sokszorozódhat. Például nehezíti a pihenést, ha a kutyák horkolnak, vagy álmukban sokat mozognak. Ezt azért fontos tudnunk, mert mára megnőtt azok száma, akik egynél több háziállatot is tartanak.

Ez a vizsgálat olyanok bevonásával készült, akik egyetlen kedvencet birtokolnak, kis mintán, kontroll csoport nélkül. A résztvevők zöme középkorú nő volt, akik egészségesnek vallották magukat; így az eredmények nem biztos, hogy minden típusú gazda esetében megállnának. Illetve a különböző kutyafajtákat tekintve is kérdéses a tanulmány hitelessége: az állatok származása és mérete sem mérvadó, ilyen kis minta alapján.

Összességében ezek bíztató hírek azoknak, akik eddig ódzkodtak attól, hogy együtt aludjanak kedvencükkel, mert féltették a pihenésük minőségét. Krahn arra bátorít, hogy mindenképpen tegyünk egy próbát, működik-e a dolog: "Viszont az állat iránt érzett ragaszkodásunk ne homályosítsa el a lehetséges következményeket, mellyel az együttalvás járhat."