Élő Betlehemmel várták kora délután a miskolciakat a városi adventi koszorúja mellett. Nem csak Szűz Mária és József elevenedett meg a kisdeddel, de kecskéket és bárányt is volt lehetősége simogatni a gyerekeknek a karámban, miközben Barsi Csaba és az Agyagbanda karácsonyi dalokkal és talpalávalóval szolgált.

Az ünnepi ceremónia 16 órakor vette kezdetét, a fanfár után kórus ének és vers következett: ezen a hétvégén a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és a Fáy András Görög Katolikus Közgazdasági Szakközépiskola szolgált, de közreműködött a Pántlika Népdalkör.

Nincsen hó, mint, ha az igazi tél eltűnne. Ahogy a Télapó és a Mikulás kapcsolata: a Télapó december 2-án jött, de el is szaladt, de a Mikulás mindig eljön december 6-án – kezdte ünnepi köszöntőjét Fedor Péter atya, a Fáy András Görög Katolikus Közgazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese. De nem érdekes mikor jön a tél, hiszen nem ezt várjuk, hanem a karácsonyt. Azt, hogy visszaemlékezzünk a legkedvesebb eseményre, amikor az Isten elküldte egyszülött fiát. Az ő eljövetelére várunk. Amikor pedig sötétedik a világ, gyertyákat gyújtunk. „Hát Isten hozott mindenkit a negyedik gyertya gyújtásán! Már majdnem karácsony van, töltsön el minket ez az öröm. És ez az öröm – ha ilyen sokan vagyunk együtt – biztos vagyok benne, hogy szeretetté válik.” – tette hozzá az igazgatóhelyettes.

Karácsony az emberi és az isteni szeretet ünnepe, melyre Jézus születése mutat rá, fejtette ki ünnepi elmélkedésében Holczinger Ferenc atya, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium igazgatója. Ezért a karácsony kicsit olyan is számunkra, mint egy tükör. Egy tükör, amelybe évről évre bele lehet tekinteni, ami azért jó, mert megmutatja nekünk, hogy mi emberek képesek vagyunk szeretni, jót tenni, meglátni a másikban a jót és a szeretetre méltót. Minden évben gyakorolhatjuk magunkat ebben a szeretetben, belenézhetünk ebbe a tükörbe. „Merjünk bátran belenézni Jézus és a saját történetünkbe, de merjünk cselekedni is ilyenkor, lássuk meg, miben tudunk a környezetünkben segíteni, a szeretetet megmutatni” – zárta gondolatait az igazgató.

Kosztolányi Dezső 1933-ban a Pesti Hírlap hasábjain egy érdekes kérdést tett fel: melyik a tíz legszebb magyar szó? Az ő szubjektív véleménye szerint a legszebb szó a láng – mondta el Kriza Ákos, Miskolc polgármestere. Benne van az emberiség kezdetétől minden emberi tudás, a hajlék melege, a szív minden szeretete és benne van az elme minden megvilágosodása. Az emberiség kezdetét gyakran a tűz, a láng meggyújtásához szokták kötni, de Kosztolányi választása valószínűleg már az advent közelségét is mutatta. A láng szó ma már elválaszthatatlan a kereszténység legszentebb ünnepének várakozásától. „Mert az ember rendeltetése az égő gyertyával azonosítható. A gyertya szerepe, hogy fényt árasszon, világítson, ragyogjon, utat mutasson, s miközben e rendeltetését betölti, önmagát emészti el. Hasonlóképpen az emberi élet is csak akkor értelmes, ha nem öncélú, nem önmagáért ragyog, hanem megpróbál útmutató tűz lenni. Az advent a karácsonyhoz vezető út, ahová más út nem vezet csak a másokért szolgáló és a szeretet útja. A karácsony viszont arra is tanít minket, hogy az összetartozás érzés tartós legyen. Egy hosszú, nehéz, küzdelmekkel teli év után találjunk megnyugvást és szeretetet Miskolc adventi gyertyájának lánglobogásában és kérjük a jó Isten, adjon mindnyájunknak boldog, békés karácsonyt” – kívánta beszéde végén a polgármester.

Galéria! Meggyújtották a negyedik gyertyát is a város adventi koszorúján. Fotó: Végh Csaba

Ezt követően Kriza Ákos átvette a Betlehemi Lángot Lóczi Tamás atyától, a Fráter György Katolikus Gimnázium igazgatójától és Jernei Pétertől, a Magyar Cserkész Szövetség kerületi elnökétől. Ezzel a lánggal gyújtotta meg aztán a város adventi koszorúján az utolsó, a szeretet gyertyáját. A gyertyagyújtást követően egy pohár forró teával kedveskedtek a miskolciaknak és szétosztották a Betlehemi Lángot mécseseken, így mindenkinek lehetősége volt hazavinni otthonába a szeretet lángját.