„Szerettem volna egy olyan könyvet írni, amely bemutatja megyénk értékeit, ám nem szokványos módon”- mondta el Kégl Ildikó (középen), a bemutatón, a tokaji Rákóczi Pincében.  Mint fogalmazott, „nem a természeti értékeinket és épített örökségeinket helyeztem előtérbe —hiszen arról már beszámoltak előttem mások —,inkább azokat a közöttünk élő embereket, akik hivatásukat mesteri szinten végzik, szakmájuk nemzetközi megmérettetésein sikerrel szerepelnek”. „Az a cél vezérelt, hogy olyan Borsodban, Abaújban, vagy épp Zemplénben tevékenykedő emberekről adjak hírt — legyenek akár népi kismesterséget űzők, vagy a magyar termőföldek kincseit feldolgozó gazdák, akik öregbítik megyénk hírnevét.”  „Az ő munkásságuk példaértékű lehet mindannyiunk számára, sikerük jól demonstrálja, hogy a hittel, szenvedéllyel és kitartással végzett szorgos munka minden esetben meghozza a gyümölcsét” - fogalmazott az újságíró-szerző, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy nagy tisztelet illeti ezeket a mestereket, mert sokan közülük meglehetősen nehéz terepen dolgoznak, az ország leghátrányosabb helyzetű településein alkotnak prémium kategóriás termékeket.

Kégl Ildikó meg is említett néhány példát a könyvben szereplő riportalanyaiból.  Beszélt a cipészről, aki kézzel varrt lábbelieivel mestersége legrangosabb nemzetközi versenyeiről hozza el évről – évre a legjobbaknak kijáró díjakat. Miskolci műhelyében igazi világsztároknak készít lábbelit a csizmadia, legutóbb a filmvilág 007- es ügynökének, az egykoron James Bondot alakító Roger Moorenak dolgozott. Megemelhetjük a kalapunkat az egyik észak- borsodi majorság olajsajtolója előtt is, aki többszáz éves eljárással, kézzel állít elő saláta - és fűszerolajat, méghozzá olyan minőségben, ami a svéd királyi családnak is megfelel. Egy alig négy éve alakult bodrogkeresztúri borecet manufaktúra termékeit Michelin - csillagos éttermek használják, a tökéletesség szimbólumának nevezve azokat. Megyénkben él a világ egyik legelismertebb magyar borásza is, az aszúkirálynak nevezett Szepsy István is, aki a közelmúltban kapta meg a szakma igen rangos elismerését - a Bor ura nevű életműdíjat-, amellyel kelet-közép Európában rajta kívül más borász nem büszkélkedhet.

Mindemellett olvashatnak a kötetben gyékényfonóról, fazekasról, fafaragóról, bőrművesről, méhészről, hegyi sajtot készítő, erdei bogyókból lekvárt főző, mangalicatenyésztő gazdákról, forrásvíz palackozóról, kézműves pálinkafőzőről, és a tönkölybúza hazai újrahonosítójáról is. Kégl Ildikó arról is beszélt, hogy ezen remek emberekre újságírói munkája során bukkant rá, hiszen 2007 óta a Magyar Hírlap Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tudósítójaként rendszeresen beszámol a térségben zajló eseményekről, szűkebb pátriánk értékeiről. A Tokajban rendezett könyvbemutatón végezetül arra kérte a kiadványban szereplő és a bemutatón is jelen levő kiválóságokat, ne engedjék elveszni azt a speciális tudást, ami a birtokukban van. Adják azt át gyermekeiknek, unokájuknak, hogy generációról-generációra öröklődhessen mindez, szolgálva megyénk, hazánk felemelkedését.

„A Borsod-Abaúj-Zemplén megyét új megvilágításba helyező könyv gazdákat és népi kismesterségeket űző helyieket mutat be, akik manufaktúrájából prémium kategóriás termékek kerülnek ki. Ennek a kiadványnak a megálmodásáért és megírásáért köszönet illeti Kégl Ildikót, a Magyar Hírlap megyei tudósítóját”- mondta  Mengyi Roland, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke.  Megköszönte ezen kívül a kötetben szereplő gazdák és kézművesek munkáját. Mengyi a könyvet hiánypótlónak nevezte, miképp fogalmazott, „a szerző alapos munkát végzett, ezen emberek bemutatása nélkül szegényebbek lennénk.” Beszélt Borsod-Abaúj-Zemplén megye épített és természeti örökségeiról is, a dícső múltról és a prosperáló jövő lehetőségeiről. Mint mondta, „a múlt tanúiként sorakoznak a bérceken a várak, várromok, hajdan volt nagy nemesi családok menedékei, az ősi településeken a történelem súlyos mementói. A megye azonban nemcsak kőből, földből, vízből, épített örökségünkből áll, hanem az itt élő emberek összességéből.”

Úgy fogalmazott, most is, miképp egykoron, büszkeséggel kell tekintenünk a földművesekre, akik élelemmel látták el az itt élőket, s a jó iparos emberekre, akik felruházták a lakosságot, használati tárgyakat készítettek. Végezetül arról szólt, hogy „a szerző a határszéli, kissé elfelejtett Gömörországtól, a zempléni hegyek, erdők mélyén megbúvó Monokig összegyűjtötte azon riportalanyait, akik valamennyien értékes emberek, akiket tudásuk, munkásságuk, életük példája hitelesít. Ők azok az emberek, akikre számíthatunk, akikre a jövőt alapozhatjuk, akiket példaképként állíthatunk megyénk lakossága, a felnövekvő generációk elé.” Az elnök végezetül arra kérte a szerzőt, folytassa a munkáját, mert van rá igény, gyűjtsön még ehhez hasonló remek embereket a megyéből.

Ezt követően a szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Asztalosné Zupcsán Erika méltatta a könyvet.  Az államtitkár-helyettes a kiadványban szereplő kiválóságok, s ezzel egyidejűleg a szerző munkásságát kiemelve, így fogalmazott; „mernünk kell nagyot álmodni. Nagyot álmodni csak a szabad szellem, nagyot létrehozni pedig a szellem és az értő cselekedet együttesen tud. Akik e könyv lapjain bemutatkoznak, mertek nagyot álmodni, ezért tisztelet illeti őket.” Arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos feladat összegyűjteni az ilyen példamutató embereket, akikre büszkék lehetünk, s mindannyiunknak erőt adhatnak a dolgos hétköznapokban. Asztalosné Zupcsán Erika, aki maga is a megyélből származott el, arra kérte a közönséget; „méltányoljuk, és segítsük a magunk eszközeivel a térség hírnevét öregbítő emberek munkáját, s végezetül azt kívánta, töltsön meg a szerző még néhány ilyen könyvet a megye kiválóságaival.”

A különleges hangulatú bemutatót a könyvben szereplő gazdák termékeinek étel-és italkostolója, valamint az iparművészek mini kiállítása színesített, a zenei élményről pedig a sajátos hangzásvilágú Kiss Kata Zenekar gondoskodott.