Mielőtt bármit is olvasna, nézze meg, hogy szól három húron a Mission Impossible.

Nos, akit az imént látott, Alekszej Arhipovszkij 1968-ben született Oroszországban. Nem zenész család sarja, de édesapja hobbizenészként, tangóharmonikán játszva, korán megszerettette a kis Alekszejjel a muzsikát. Kilenc évesen kezdett hangszeres zenét tanulni, egy korábban lesajnált hangszeren: balalajkán. Egy interjújában ezt azzal indokolta némi iróniával, hogy miután nem túl magas, ezért a zeneiskolában nem nagyon volt kérdés, hogy magához képest nem túl nagy hangszeren kezd tanulni.

1985-ben érte el első sikerét, miután megnyert egy oroszországi „Virtuózok” versenyt. Ezt követően csatlakozott a Szmolenszk Zenekarhoz, mint szólista. 1998 óta turnézik önállóan Oroszországban és természetesen külföldön. 2004-ben a New York Times is elismeréssel adózott művészete előtt, miután látták játszani egy művészeti fesztiválon. 2009-ben fellépett az Euróvíziós Dalfesztivál moszkvai döntőjében is.

Fantasztikus előadó, aki nemcsak a virtuozitásával kelti fel a figyelmet, hanem azzal is, hogy briliánsan lépked át egymástól nagyon távol álló műfajokat, miközben állandó kapcsolatban van a közönséggel. Erre példa a következő darab is. Ha akad tíz perce, dőljön hátra és figyeljen. Megéri.