Úgy általában a bábszínházról azt mondják, az utóbbi években meglehetősen háttérbe szorult egyéb előadóművészetekhez képest. Meglepődve hallgatom mindezt, hiszen jó ideje nem telik el úgy hónap, hogy négy éves kislányommal legalább egyszer ne keressük fel a mesék Kossuth utcai birodalmát, a Csodamalom Bábszínházat. Szabó Attila, az intézmény igazgatója negyedik éve vezeti a színházat, s bizonyára jól csinál valamit, mert jómagam azt tapasztalom, hogy ezeken a vasárnapi előadásokon a közel kétszáz fős nézőtér rendre megtelik. Szabó Attilával Miskolc rangos mesebirodalmáról, a bábok világáról beszélgetünk, s arról, miért fontos a gyermek lelki fejlődése szempontjából, hogy élesen elkülönüljön a mesék világa a hétköznapok valóságától. Elindulunk, hogy körbejárjuk a színházat, de még mielőtt bármit is kérdeznék, lelkesen mesélni kezd. „Korzsényi Tibor az anyatejjel szívta magába a bábok, a bábszínház szeretetét és igen nagy érdeme, hogy sikerült felkeltenie a helyi közösség érdeklődését a bábszínház iránt”- méltatja Szabó Attila az alapítót, aki 1986-ban hozta létre Miskolci Bábszínház néven a városi csodabirodalmat.

A jelenleg kilenc fős társulat amatőr színházként alakult, 1992-től  működik hivatalos színházként, repertoárjuk javarészt a klasszikus és magyar népmesék köré épül, de kortárs darabokat is színpadra visznek a Kossuth utcában. Aztán a bábszínház nevéről kezdünk beszélgetni. Azt mondja, ez tulajdonképpen az eredettörténetük, hiszen a működésüket a Fábián Malomban kezdtek meg, még a 80-as években, aztán kaptak kőszínházat. „Ugyanakkor a bábszínházunk neve kötelez is bennünket, egy állandó erkölcsi készenléti állapotot is jelent, miszerint a munkánkkal meg kell felelnünk a Csodamalom névnek”- magyarázza átéléssel.  A Csodamalom Bábszínház műsorstruktúrájáról is kérdezem a vezetőt, „Ez úgy épül fel, hogy van egy évadtervünk, évadonként négy-öt bemutatót tartunk, és van egy  alaprepertoárunk - ami a húsz esztendő alatt kiválasztódott.” Ezeket folyamatosan igényli a helyi közönség. Ilyen például a Fülenagy, a kíváncsi kiselefánt, amelyet 25 éve folyamatosan játszanak, 1989-ben mutatotta be először a bábszínház. Ez a mese a szó hagyományos értelmében ugyan nem mondható klasszikus darabnak, náluk mégis klasszicizálódott. „Folyamatosan igénylik! Feltehetőleg azért mert a kisgyermekek könnyen azonosulnak a főszereplő elefánttal, annak gyengeségeivel, frusztrációival. Ez a típusú azonosulás pedig rendkívül fontos, a mese egyik alapfunkciója.

A híres mesegyüjtők, a Grimm fivérek klasszikusai is szerepel a repertoárotokban, magam is láttam kislányommal a Jancsi és Juliskát, a Csipkerózsikát, és legutóbb a Holle Anyót. „Igen, alapvetően a nagy klasszikusokból, ezen belül javarészt Grimm mesékból, magyar népmesékből áll a repertoárunk, de mindezek mellett kortárs darabokat is műsorra tűzünk”- sorolja Szabó Attila, aki amellett, hogy vezeti az önkormányzat által fenntartott intézményt időnként színpadra lép, hogy valamelyik mesehős plüssbőrébe bújjon. Egyébiránt az alaprepertoárukhoz tartozik a Vitéz László, az Aladdin és a csodalámpa, az egyszerre három mesét magába foglaló Meseláda, vagy az Elvarázsolt egérkisasszony, amelynek 2001-ben volt a bemutatója, s azt is megtudjuk, hogy 2015 tavaszán - némiképp „újraőrölve” – ismét a csodamalomba kerül. Az újabb darabok közül a Gőgös Gúnár Gedeon, a Kiskakas gyémánt félkrajcárja, a Pom Pom meséi, no és a nagysikerű bábmusical, a Rigócsőr király van folyamatosan repertoáron.

A saját szocializációd, hogy neked milyen meséket olvastak a szüleid gyermekkorodban, mennyire meghatározóak a műsorstruktúta kialakításakor?- érdeklődöm a direktortól. „Ettől nem lehet elvonatkoztatni, mert nagy valószínűséggel az átélt meseélményeim közvetlen hatással voltak arra, hogy a bábok világába csöppentem. Vezetőként azonban figyelnem kell arra, hogy ne csak az én egykori nagy kedvenceimet játsszuk, de az újdonságokkal, a kortárs darabokkal is megismertessük a közönséget.” Tulajdonképpen az egész úgy épül fel, hogy az értékeket kimentjük az előző évadokból és hozzáadunk új előadásokat.  Ezt követően arról a folyamatról beszélgetünk, aminek végeredményeképp a kiválasztott mese megelevenedik a színpadon. „Minden rendező, dramaturgíró, akit ide hívunk a bábszínházba külön egyéniség- meséli, majd így folytatja. „A próbafolyamat főképp arról szól, hogy megtanuljuk a rendező  gondolat- és stílusvilágát.

Fogalmazhatok úgy is, hogy nekünk, színészeknek a rendező instrukciói jelentik a legnagyobb szakmai kihívást.” Azt is mondja, nagyon szeretnek olyan szakemberekkel dolgozni, akik ismerik mindkét alkotói pozíciót, vagyis színészi és rendezői gyakorlattal is rendelkeznek. Miközben a társulat vezetőjével beszélgetünk, megszólal a mobiltelefonja. Nehezen, sőt egyáltalán nem tudom visszatartani a nevetésemet, hiszen abban a pillanatban felismerem a csengőhangot, a Magyar Népmesék szignálját. Mindez még hitelesebbé teszi az egészet, elhiteti velünk, hogy mindaz, aki belép ebbe az épületbe, tényleg kilép a valóságból, s a csodák miskolci birodalmába csöppen.

Sajátos világ a tiétek- folytatjuk a beszélgetést-, hiszen nem is egyszerű eldönteni, hogy a gyermekekhez vagy a felnőttekhez szóltok valójában. Mert nyilvánvalóan elsődlegesen a gyermeket akarjátok megszólítani, de mégiscsak a szülő választ előadást. „Ez egy nagyon jó kérdés! És azt is folyamatosan megtapasztaljuk, hogyan választ a szülő. Javarészt azokat a meséket szeretnék megmutatni a gyermekeiknek, amelyek az édesanyának vagy az édesapának is hatalmas meseélményt jelentettek- meséli a férfi. Fontos, hogy legyen némi előképzettsége a kicsinek, azaz korábbról ismerje a megnézni kívánt színdarabot? – faggatjuk tovább a Csodamalom igazgatóját. „A bábszínházasok úgy tartják, hogy kétségtelenül megkönnyíti a befogadást, ha a mű tartalmát ismerjük. Magam is rendkívül fontosnak tartom, hogy ismerje a gyermek a történetet, mert itt nem lehet visszalapozni két oldalt, mint a meséskönyvben, ha esetleg nem ért valamit a kisgyermek” – szögezi le.

Véleménye szerint ez a fajta előképzettség azért is fontos, mert amennyiben ismeri a gyermek a történetet, úgy nem köti le az agyának teljes kapacitását a megértés, ezért meg tudja figyelni a stílust is, a jelemezeket, a díszletet, azok részletgazdagságát. „Ezek nagyon fontos dolgok, mindemellett ezáltal a kicsik  megfigyelőképessége is fejlődik. Szóval nem szerencsés, ha elvész a gyermek a történet útvesztőjében.”  Szabó Attila úgy vélekedik, hogy a szülő feladata ezen a ponton értékelődik fel. (vagy épp a pedagógusé, hiszen rengeteg óvoda és általános iskola jár a bábszínházba, a hétköznapi szervezett előadásokra). „A szülő vagy épp a pedagógus feladata felkészíteni a gyermeket a befogadás élményére.  Mi szívesen segítünk ehhez”- mondja. Ennek mikéntjéről is mesél a Csodamalom Bábszínház vezetője. „Színpadbejárást is tartunk azoknak a gyerekeknek, akik érdeklődnek a részletek iránt. A kulisszák mögé is bevezetjük őket, és leleplezhetik, hogyan működik a bábok világa. Ez ugyanis az értékéből, a varázslatból semmit nem von le”- állítja Szabó Attila, szerinte a gyermekeknek olyan beleélőképességük van, hogy remekül el tudják választani a lényegest a lényegtelentől. A mese ugyanis rendkívül jól tömörít- mondja.   

Végezetül magáról a játékról beszélgetünk, arról a folyamatról, amelynek eredményeképp a különféle textilek bábok formájában életre kelnek. „A bábokkal együtt kell élnünk, együtt lélegeznünk”- mondja átszellemülten, hozzáfűzve, hogy akkor jó egy előadás, ha kilépünk önmagunkból, és ami bennünk van, azt átvisszük a bábba”. A bábszínház azért is különös világ, mert itt az emberszínházhoz képest sokkal lesarkítottabbak a szerepek, egyáltalán nincsenek átmenetek, így a szép szebb, a csúnya csúnyább, a jó jobb és a rossz rosszabb. Mint mondja, a színészember természetes viselkedése eleve kijelöli azt a szerepet, hogy hős oroszlán legyen, vagy gyáva nyúl, és ez a karakter akár a sírig is elkísérheti. Búcsúzásunkkor egy rendkívül tanúságos történetet oszt meg velünk Szabó Attila. Azt mondja, hogy a hogy a gyermekek általában remekül el tudják választani a mesék világát a külvilágtól. De vannak kivételek!

„Képzeld el, a közelmúltban a Világszép Nádszál kisasszonyt követően hallottam, amint megkérdezte az egyik kislány a nagypapájától, hogy miért vág ki egy darabot a királyfi a combjából, hogy a lovát etesse, és miért nem inkább a boltban vásárol neki húst? Kissé szomorúvá is tettek a hallottak, mert arról árulkodott, hogy a kislánynak nem nagyon van meseélménye. A kisgyermekek ugyanis pontosan tudni szokták, hogy abban a világban, amit a színpadon látnak, nincsenek boltok. És ami ennél is fontosabb, különösebb tanítás nélkül tudják azt is, hogy az ilyen történetek - adott esetben a ló megetetése- nem pusztán az élelmezésről, hanem az áldozathozatalról is szólnak. Ezért is rendkívül fontos, hogy a mese világát nagyon élesen el kell választani a hétköznapi valóságtól, e kettő nem folyhat össze, hiszen akkor eltűnik a csoda, a varázslat”.

A Miskolci csodamalom Bábszínház 2014-2015. évadának első bemutatója egy kortárs mese volt: Vitkolczi Ildikó Walter, a falra festett sárkány című meséjét Halasi Dániel fiatal bábrendező vitte színre, ezt a Lúdas Matyi követte, a bábszínház igazgatójának rendezésében. Aztán a Holle anyó volt műsoron (ezt a darabot a fiatalon elhunyt Tulipán Gábor, a Csodamalom korábbi vezetője állította színpadra). Karácsonykor a Jer, pajtás Betlehembe! című betlehemes játékot láthatta a közönség. Újév előtt pedig vakációs matinéval kedveskedtek a gyerekeknek: a Pom Pom meséi játszották december 27-én, 28-án és 30-án.