Megjegyzem, ezelőtt nem is volt arcom a közösségi(?) oldalon, csak egy árnyék, amit saját fotó híján eleve dobott a rendszer. Na, boldog is voltam, hogy akkor a válaszolgatás pipa, nagyjából be is jött, a profilképváltás tényét feltáró, magától létrejövő poszt alatt jöttek a jókívánságok. Ilyenkor sokan szeretnek zizegni, mindenkinek írogatni, gifeket küldeni, amivel nincs semmi baj, sőt! Csak én nem szoktam, és talán ezzel sincsen semmi baj. Ha mégis, hát bocsi. Arra is büszke voltam, mert nem vagyok egy nagy fészbúk-harcos, hogy amikor betettem a jókívánságos képet, ki is tudtam választani, hogy meddig maradjon ott: az ünnep utánig. Vártam, hogy eljöjjön az-ünnep-után…eljött, de a kép csak nem akart onnan eltűnni, pedig én erre szigorú utasítást adtam a rendszernek. Gondoltam nem baj, nem fog itt velem kitolni Zuckerberg, majd kiszedem akkor manuálisan. Vajon megtaláltam azt a lehetőséget, ahol csak úgy ki lehet törölni a képet, és visszajöhet a régi árnyékos önmagam? Nem hát. Még annak is nekifutottam, hogy több eszközön keresem a lehetőséget, hátha csak az okostelefon buta ehhez, de ez sem jött be. Folyton választanom kellett volna egy új remek fotót. De nem akartam. Az ismerőseim fészbúk nélkül is tudják, hogy nézek ki, aki meg nem tudja az nyilván nem az ismerősöm. Még mindig nem adtam fel. A nagy küszködés közben ráakadtam egy olyan opcióra, hogy az éppen elkészített fotó beállítható profilképnek. Király! Ez kell nekem. De mi legyen a képen? Nagy ötletem támadt. Odaálltam a szépen festett nappali falához, és katt. Szép lett. Nem volt repedezett a fal, nem látszott rajta furcsa árnyék, semmi. Olyan lett, mint egy festékboltban a színminta. Feltoltam profilképnek.

Na de ami ezután jött, arra nem számítottam. Mert a profilképváltás tényét feltáró, magától létrejövő poszt alatt valami hihetetlen hozzászólás-áradat kezdődött. Igaz, nekem az ötnél több már áradat. Aranyosak voltak, ezzel nincs is semmi gond, és nem egy kísérletet hajtottam végre, de akár annak is beillett volna. Hát létezik ilyen?  A fészbúkon a nagy semmivel is lehet érzelmeket kiváltani, véleményeket formálni és formáltatni. De ha most jobban belegondolok, az is előfordulhat, hogy nem a semmi váltott ki reakciókat, hanem a valami hiánya. Színtiszta képtelenség, semmi-képtelenség.

K. A.