Az első kémiai diákolimpiát rendező ország utódai, Csehország és Szlovákia közösen szervezték az idei jubileumi versenyt, amelyen 76 ország tanulói vettek részt. Hazánk – Mátyás aranya mellett – egy ezüst- és két bronzéremmel zárta a megmérettetést.

minap.hu: A Földes Ferenc Gimnázium végzős diákjaként ez volt az utolsó diákolimpiád. Mondhatjuk, hogy az aranyérem megkoronázása az eddigi eredményeidnek? A számtalan ezüst- és bronzérem között ez csillog a legfényesebben, erre vagy a legbüszkébb?

Sajgó Mátyás (S. M.): Az összes érmemre büszke vagyok, minden versenyen ugyanúgy mindent megtettem a lehető legjobb eredmény érdekében. Nem is lennék versenyző, ha nem tettem volna. Ez a diákolimpia volt viszont az a verseny, ahol szinte tényleg minden összejött, az utóbbi évek hibáiból sikerült tanulnom, az eddig nehezebb témakörök is beértek mostanra, és megvolt az aranyéremhez szükséges pici szerencse is, így valóban nevezhető eddigi eredményeim megkoronázásának, ettől tökéletesebben középiskolai éveimet nem is zárhattam volna.

minap.hu: Ismerünk sportolókat, akik folyamatos versenyekkel tartják magukat edzésben. Számodra a megmérettetések egyben a fejlődést is jelentik? Vagy inkább az addig vezető út, a felkészülés, a plusz órák a fontosak? Egyáltalán, hogyan készültél a mostani diákolimpiára? Avass be kérlek minket is ebbe a folyamatba! Kik segítettek a felkészülésben?

S. M.: Maga a felkészülés alapvetően egy folyamatos tanulásból áll, mindig tanulok új dolgokat iskolában, iskolán kívül. Hasonló érdeklődésű barátaimmal az érdekességeket, amiket olvasunk, megosztjuk egymással. Ha van egy témakör, ami aktuálisan jobban érdekel, akkor utánaolvasok mélyebben.

Minden versenynek megvan a saját stílusa feladatok tekintetében. Ezért külön készülést is igényelnek, az adott típusokból gyakorolni kell előtte. Az ELTE-n Magyarfalvi Gábor által szervezett diákolimpiai válogatóra, ami egyben a felkészítő is, a kémia OKTV-n elért eredmények alapján lehet bekerülni. A válogató két, másfél hetes periódusból áll, amikor délelőttönként előadásokon, délutánonként laborban vagyunk, este pedig átnézzük, begyakoroljuk a frissen meghallgatott anyagot. Ezalatt a másfél hét alatt próbáljuk megtanulni azokat a tudáselemeket, amelyek a középiskolain meglehetősen túlmutatnak. Mindkét másfél hetes etap során két elméleti és egy laborvizsga alapján alakul ki a diákok közötti sorrend. A diákolimpiára csak az első négy helyezett jut el, a válogatóra behívott kb. 30 diák közül. Idén az érettségi után azért szükség volt egy kis pihenésre, de az olimpia előtti napokban még ismételtem.

A korábbi versenyek nélkül nem tudtam volna idáig eljutni. Egyrészt a versenyekből mindig tanul az ember, szükséges egyfajta rutin. Tudnom kell kezelni a stresszt is, ami az ilyen helyzetekkel jár, ahhoz, hogy ilyen eredményt tudjak elérni.

Nehéz lenne felsorolni mindenkit, aki a felkészülésemben szerepet játszott. Sok ember segített abban, hogy idáig eljutottam, tanáraim a Földesben, a laboránsok, a felkészítő tanárok a válogatón. Ki szeretném emelni Endrész Gyöngyi tanárnőt, aki a középiskola négy éve alatt folyamatosan biztatott, és mindig újabb fejlődési lehetőségeket mutatott nekem. Valamint Magyarfalvi Gábor tanár urat emelném még ki, aki az olimpiával kapcsolatos dolgokat szervezte.

minap.hu: Rutinos és eredményes versenyző vagy, de azért meg tudtak lepni idén valamilyen feladattal? Mi okozta a legnagyobb fejtörést? Minél érezted, hogy na, most minden tudásomra szükségem lesz?

S. M.: Igazából a verseny során végig szükségem volt minden tudásomra, mert a feladatok mindig mutatnak valami újat és a korábban megszerzett tudást alkalmazni kell bennük. Ha pedig nem lenne elég, hogy nehezek a feladatok, sok is van belőlük. Befejezni a teljes feladatsort adott idő alatt nagyon nehéz. Így végig maximumon kell pörögni, ahhoz, hogy legalább közel kerüljön a befejezéshez az ember. A rutin pedig nagyon fontos, hogy megfelelően tudjam beosztani az időmet.

minap.hu: Mi volt az első gondolatod, amikor kiderült, hogy ezúttal már te állhatsz fel a dobogó legfelső fokára? Éreztél azért megelégedettséget, mondtad talán magadnak, hogy „Matyi, büszke lehetsz magadra, amit lehetett, elértél a gimnáziumi évek alatt”?

S. M.: A tudományos diákolimpiákon nem egy aranyérmet osztanak, hanem a versenyzők legjobb 10 százaléka kap aranyérmet. De egy diákolimpián, ahova minden országból a legjobbak jönnek el, ebbe a 10 százalékba rendkívül nehéz bekerülni. Az eredményhirdetésen az izgalomtól mozogni alig bírtam először, és óriási büszkeség töltött el akkor, amikor kiderült, hogy az aranyérmesek között állhatok fel a színpadra. A kérdésben lévő gondolat pedig tényleg felötlött bennem, miután a nyakamban volt az aranyérem, tényleg elhittem, hogy sikerült és egy picit lenyugodtam. Nagyon-nagyon jó érzés volt.

minap.hu: Ha azt a feladatot kapnád, hogy egy humán beállítottságú diáktársaddal szerettesd meg a kémiát, hogyan fognál bele? Számodra mi ad igazán örömet ezen tudományág művelésénél? Melyik részét kedveled leginkább?

S. M.: Én magam a szerves kémiát kedvelem leginkább, mert számomra érdekes. Amivel a kémiát meg lehet kedveltetni, azok a látványos kísérletek, pirotechnikai eszközökkel történő bemutatók, amelyek megfelelően előadva mély benyomást tehetnek a fiatalokra. A kémiai tudomány mindennapjainkra gyakorolt pozitív és negatív hatását mutatnám még be. A kémia nem csak számolásokból, elméletekből áll. Azonban, ha valaki tényleg nem szereti a kémiát, nem kell feltétlen megszeretnie, focizni se szeret mindenki, hiszen emberek vagyunk, mindannyian különbözőek, mindenki mást és mást szeret.

minap.hu: Az eredményeid alapján talán nem túlzás azt állítanunk, hogy komoly dolgokat vihetsz végbe, ha elég kitartó vagy. Milyen tervekkel vágsz neki az egyetemi éveknek? Hová jelentkeztél egyébként?

S. M.: A Cambridge-i egyetem mérnöki szakára jelentkeztem, izgatottan várom már. Szeretnék majd ott is jól teljesíteni és minél többet fejlődni, az egyetem egyik versenyautó-építő csapatához szeretnék csatlakozni majd.

minap.hu: Hol szeretnél tartani az egyetem végeztével, és van már elképzelésed arról, hol tudod majd kamatoztatni a felhalmozott tudásodat?

S. M.: Néhány ötletem már van, de konkrét elképzelésem még nincs, de előttem a jövő, majd az egyetemi évek alatt kialakul.