minap.hu: Villámkérdésekkel kezdjük: mindig ilyen elegánsan öltözöl?

Szécsi Viktória (Sz. V.): Köszönöm, az alkalomtól, illetve a fellépéstől függ, hogy egy világosabb, feltűnőbb színű ruhát veszek-e fel – egy nagyszínpados koncertnél ez javasolt –, vagy egy nagyon elegáns ruhában állok ki báli közönség elé. A vidám színeket szeretem egyébként, feketét például nagyon keveset hordok, a fehéret viszont nagyon szeretem.

minap.hu: Láthatott már azért valaki melegítőben?

Sz. V.: Na, melegítőt azt nem sokat hordok (nevet). Sportcipőm sincs például, egy-kettő maximum… Ugyanakkor eljárok edzeni, egyszerűen muszáj, rájöttem ugyanis, hogy 30-40 perc, pörgős éneklés után nem bírom az iramot a színpadon. Ilyenkor egyszerűen kell a jó kondi, hogy bírjam energiával, levegővel, lendülettel.

minap.hu: Ha már lazítás és kikapcsolódás: álmaid úticélja?

Sz. V.: Húú, Izlandra nagyon szeretnék eljutni! Jó lenne látni egyszer a sarki fényt. A Távolkelet is szép lehet, és szeretem Indiát is.

minap.hu: De ha mondjuk nem Izlandra, hanem egy lakatlan szigetre keverednél, melyik könyvet szeretnéd magad mellett tudni?

Sz. V.: A kedvencemet, Borisz Paszternak Zsivago doktor című regényét.

minap.hu: Bírnád egyébként az egyedüllétet? Szoktad magányosnak érezni magad, vagy sikerül annyira lefoglalnod magad, hogy elkerül ez a kellemetlen érzés?

Sz. V.: Van, hogy egyedül érzem magam, és nagyon nehezen is bírom azt… Így aztán nem is tudok egy helyben maradni, nagyon sok energia van bennem, és szükségét is érzem annak, hogy ezt kiadjam magamból. Nem szeretem az egyedüllétet.

minap.hu: És milyen egyedül állni a színpadon? Szerintem félelmetes érzés lehet...

Sz. V.: Teljesen hozzászoktam. Mostanában főleg zenekarral léptem fel, a mostani farsangi koncertem tehát egy különleges alkalom, egyedül leszek a színpadon, hiszen a hideg miatt nem tudtam zenekarral jönni, a csellónak nem tesz jót a hideg.

minap.hu: Most főként könnyűzenei darabokkal lépsz színpadra. Ez a műfaj mennyire áll közel hozzád?

Sz. V.: Szeretem ezeket a számokat is, még ha nem is ez teljesen az én műfajom. De nagyon szívesen éneklek könnyedebb slágereket, persze ilyenkor is próbálok belecsempészni olyan dalokat, amik közel állnak a személyiségemhez.

minap.hu: Az Akvarellben egy kicsit más Szécsi Viktóriát ismerhetünk meg – így vagy teljes egész? Van egy populárisabb dalokat éneklő Viki, és egy verseket megzenésítő énekesnő zenekarral?

Sz. V.: Még gyerek voltam, amikor Misával (Vihula Mihajlo – a szerk.) megismerkedtünk a Miskolci Nemzeti Színházban; én gyerekszínészként álltam a színpadon, ő pedig a zenekari árokban gitározott. Utána rengeteg koncerten találkoztunk, aztán amikor először felkértek egy önálló estre, akkor én szerettem volna élőzenei kíséretet. Őt kértem fel erre, és Misa boldogan igent mondott. Ez 6-7 éve volt. És igen, így érzem magam teljesnek, sőt: szeretnék még többféle irányba elmozdulni.

minap.hu: Mindig zenekarban gondolkodtál egyébként, vagy a szóló karrier az álom? Vagy mindkettő fontos?

Sz. V.: Alapvetően a kettő összefügg. Misa szokta azt mondani, hogy hiába van mögöttem zenekar, úgyis csak engem látnak. Jól esik, persze, de fontos a zenekar mögöttem. Így egy kicsit összeolvad az, hogy szólóban is szeretek énekelni, de a zenekar élén, frontemberként is működni.

minap.hu: Újabb villámkérdés: mely költőket olvasod legszívesebben?

Sz. V.: József Attilát nagyon szeretem, illetve sok kortárs verset is olvasok, miskolciaktól főleg.

minap.hu: Már csak azért is kérdeztem, mert az Akvarell-lel miskolci és környékbeli kortárs költők verseit zenésítitek meg.

Sz. V.: Azt vallom, hogy a zeneszövegek versek. Ha elolvassuk például Máté Péter vagy a Republic számainak szövegeit, akkor azt láthatjuk, hogy önmagában, versként is megállják a helyüket – plusz még egy jó zenét is írtak hozzá, és kaptak egy jó előadót is.

minap.hu: Tagja voltál a Rock és Musical Színháznak, több művészeti ágban is aktív vagy. Akkor most elárulhatod nekünk: festesz is…

Sz. V.: Festői ambícióim azért nincsenek (nevet). A színházi vonal sajnos jelenleg nem él, de most éppen annyi felé vagyok, hogy nem is férne nagyon bele. Óriási élmény volt számomra egyébként a színház, hiszen 17-18 évesen egy színpadon állhattam mások mellett Bodrogi Gyulával, Nádas Györggyel, Szolnoki Tiborral. Szinte fel sem fogtam. Szeretném folytatni, de beláttam, hogy nem feltétlenül ez az én utam; én nem vagyok színművész, énekesnőnek vallom magam. Ha adódik persze olyan alkalom, hogy zenés színházban léphetek fel, akkor annak nagyon örülök, de alapvetően az énekesi karrieremre koncentrálok.

minap.hu: Ha a festményeidet nem is láthatjuk, mindenesetre egy kiállítás-megnyitón is felléptél pénteken. Honnan az ismeretség?

Sz. V.: Tiborral (Képes Tibor – a szerk.) pár évvel ezelőtt ismertük meg egymást, egy kiállításának a megnyitójára hívott meg énekelni. Akkor felfedeztük, hogy jól működünk együtt. Felkértük aztán, hogy alkossa meg az Akvarell logóját.

minap.hu: Ő is sokoldalú, hiszen ismerjük verseit…

Sz. V.: Igen, és pont amikor elkészítette a logónkat, akkor elmondta, hogy álma, hogy az egyik versét megzenésítsük. El is készült egy dal, amikor a logót bemutattuk, akkor egy dalpremierrel is készültünk.

minap.hu: Mesélj kérlek arról a munkafolyamatról, amikor verset zenésítetek meg.

Sz. V.: Sok verset kapunk, aztán amelyikben látunk fantáziát, el tudunk rá képzelni dallamot, akkor nekiállunk. Általában Misa kezdi a megzenésítését, ő a zeneszerző, utána én finomítom „magamra” a dalokat. Igazából inkább már könnyűzenei számként tituláljuk ezeket a darabokat, mert egy kicsit azt láttuk, hogy az emberek ódzkodnak a megzenésített verstől mint műfajtól.

minap.hu: Hogy-hogy?

Sz. V.: Visszafogottnak gondolják, nincs benne slágergyanús dallam…

minap.hu: … mert ugye a könnyű hangvételű, befogadható popzenék eluraltak mindent…

Sz. V.: Azért vitatkoznék veled, mert valami megmozdult hazánkban is; sok olyan magyar zenekar van, akik nagyon igényesek a szövegvilágukra. Gondolok itt például a Margaret Islandre, vagy aki a nagy kedvencem: a Honeybeastre. Hál’ Istennek az emberek vevők erre is, befogadják, és elkezdtek jobban figyelni a szövegekre. Persze kell egy olyan zenekar, akik nemcsak profik a szakmájukban, hanem tudnak lelkesedni is, oda tudják tenni magukat. Ez nagyon fontos számomra.

minap.hu: Szóval akkor a festés kizárva? A viccet félretéve: mik a terveid a közeljövőre nézve?

Sz. V.: Új dalokat készítünk Misával, azokat igyekszünk népszerűsíteni, szeretnénk minél több rádióba, televízióba bekerülni, ez a kulcs a sikerhez, az ismertséghez. Nyáron rengeteg fesztiválon és más rendezvényeken fellépünk. Mostanában nagyon megkedveltem a jazzt, a szvinget. Efelé is szeretnék majd elmozdulni. És közben pedig dolgozom a fővárosban, egy multicégnél az ELTE-n szerzett holland nyelvtudásomat kamatoztatom, kapcsolattartóként.